Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2362 A negyedik kockázati csoport a kollégisták, a kollégiumba járó gyerekek, ahol jelentős támogatásokat szintén diszkriminatív módon nem vehet igénybe a kollé gium. Ezt tartom ma a közoktatásban a legnagyobb bajnak. Maradandó kárt okozhat, évek alatt is nehéz lesz helyrehozni, kiigazítani az így oktalanul okozott kárt, amit ez a költségvetés jelentene, ha így marad. Fontolják ezt meg! Nem hiszem önökről, hogy ez lenne a szándékuk. Úgy gondolom, arra a dilemmára, hogy a kisiskola valóban rosszabb fölszereltségét hogyan lehet ellensúlyozni, adnak egy túlságosan elhamarkodott, túl egységes, mindent egy sróf alapján megoldani akaró választ. Márpedig a valóság egy kic sit bonyolultabb, összetettebb, és nem lehet egy mozdulattal, egyetlenegy lendülettel megoldani minden problémát. Érdemes alaposabban utánajárni. Kérem, mérlegeljék ezt, az oktatási bizottságban velünk együtt dolgozó képviselőknek külön felhívom erre a fig yelmét. A másik problémát a költségvetésben a felsőoktatás területén látom. Ugye, a felsőoktatási intézmények támogatása alig 2 százalékkal nő. Gyakorlatilag, ha az ez évben történt zárolásokat tekintem, akkor annyival nő csak, amennyi az idei zárolás volt , miközben a felsőoktatásban meghatározó feladatokat kellene végrehajtani. Külön vita egyelőre a Parlament falain kívül, szakmai keretek között zajlik az úgynevezett bolognai folyamat vitája, de forrásokat és pénzt igényel. Nyilván, alapvető módon fönn kel l tartani az egyetemeket, főiskolákat, amelyek ma reálértékben 1015 százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodnak, mint két évvel ezelőtt. Nem jó! Nem jó, mert miközben alapvető szakmai fejlesztéseket, szakmai erőfeszítéseket követelünk az egyetemektől, főisk oláktól, nem lehet őket filléres, napi, megalázó gondok elé állítani. A kettő egyszerre nem megy. De az igazi gond a költségvetésben nem is ez, hanem az, hogy azt a fejlesztési folyamatot, amit a polgári kormány elkezdett, amelynek négy éve során durván 70 milliárd forint értékben tudtunk könyvtárakat, előadótermeket, hallgatói központokat, oktatási kapacitást építeni, a jelenlegi kormány nem közpénzből kívánja folytatni. Abban nincs vita közöttünk, hogy nem lehet a 10 évvel ezelőtti infrastruktúrát fönntar tani, miközben tömeges igényt akarunk kielégíteni a felsőoktatás területén. Tömeges a felsőoktatás iránti igény, ma háromszor több hallgató van a magyar egyetemeken, főiskolákon, mint 1015 évvel ezelőtt, de az infrastruktúra növekedése alig tartott ezzel lépést. Az elmúlt 45 esztendőben jelentős erőfeszítéseket tettünk, nem akarom azt a szót használni, hogy az ország erejét meghaladó módon, mert ez nem lenne igaz, de az ország gazdasági állapotához képest preferálta a felsőoktatási beruházásokat. Ebben ni ncs vita. Abban viszont van, hogy jóe az az út, amit a jelenlegi kormány ezen a téren akar, ez a bizonyos PPP, magánszféra, közszféra partnerség, a public private partnership, ezek a bűvszavak, amiket manapság hallunk. Oly szép! Mi is ez? Mi a gond itt? A költségvetés költségvetési forrást nem szán egyetemek és főiskolák felújítására, beruházására, bővítésére, 10 ezer kollégiumi férőhely felépítésére, csak úgynevezett magánforrás bevonásával. Miért baj ez? Én négy gondot látok. Az egyik: nem elegáns feléln i a jövőt, nem elegáns elkölteni húsz évre előre a magyar egyetemek és főiskolák fejlesztési forrásait. Vannak a teremben többen, akik talán még visszaemlékeznek arra, amikor Medgyessy Péter átvette tőlünk a kormányt, és Magyar Bálint az én utódomat, Pálin kás Józsefet rendőrségi és ügyészségi vizsgálattal fenyegette, mert Pálinkás miniszter úr a kormányváltás májusi hónapjáig elköltötte novemberig a pályázati pénzeket. (9.00) Ó jaj, négy hónapra előre elköltötte a pénzt! Disznóság! Ügyészség, rendőrség, a t örvény sújtson le rá! Négy hónap! Most nem négy hónapról van szó: 2024ig költenek el minden rendelkezésre álló fejlesztési forrást. De erre csak azt mondom: nem stílusos. Az igazi baj nem ez. Az igazi baj az, hogy ez a beruházási forma drágább; drágább, m int bármi más. Sőt, azt is mondhatom: a lehető legdrágább. Ugyanis a magánbefektető nem a saját pénzét teszi be a beruházások mögé, banki pénzeket, banki forrásokat tesz oda, kereskedelmi banki forrásokat. A kereskedelmi bank durván 1,52 százalékkal drágá bban jut forrásokhoz a nemzetközi vagy a hazai pénzpiacon, mint ahogy a költségvetés vagy az Államadósságkezelő Központ teheti. Beékelődik ő
