Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2361 A baj a mostani költségvetéssel az, hogy mindenkit, aki kicsi, válogatás nélkül büntet, és a másik utat, ami a felső tagozat számára vagy kiváltképpen a középiskoláknál kívánatos lenne, a társulást sem támogatja, hiszen a társulásra szánt források csökkennek a legnagyobb mértékben, durván 40 százalékkal. Nincs kiút egy iskola számára, sem az önálló lét fenntartása, sem pedig az értelmes együttműködés, a társulás. Csapdába estek. A legnagyobb kockázati csoport az oktatás tekintetében a jövő esztendőben ők, a kistelepülésen élők. A második ilyen kockázati csoport azok a gyerekek, akiket a szüleik hitbéli meggyőződésük vagy éppen pedagógiai megfontolások miatt egyházi iskolába adtak. Hiszen a törvény érthetetlen módon idecsa pja, iderendeli intézményi nagyságtól, osztálylétszámtól függetlenül az egyházi intézményeket is. Ők sem lennének jogosultak erre a bizonyos 18, illetve 19 ezer forintos kiegészítő támogatásra. Ők is durván 10 százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodhatnának az alapnormatívában, mint a többi intézmény. Egy másik probléma, ami a régi, hagyományos egyházi kiegészítő támogatást jelenti, amely most már évek óta azt hivatott pótolni, amit az önkormányzatok a normatíva fölötti összegként a bekerüléshez az iskola, ó voda rendelkezésére bocsátanak. Ez jelenleg 132 383 forint. Az Oktatási Minisztérium gazdasági államtitkárának tájékoztatása áll csak rendelkezésünkre, hiszen ezt a részt kipontozva nyújtotta be a kormány, az államtitkár szerint ezt az összeget csökkenteni kívánják 100110 ezer forintra. Ez is az, amit joggal kifogásolnak a gyerekeiket egyházi iskolába járató szülők. Két kiegészítő támogatás van, mielőtt méltatlan vitába bonyolódnánk: egy régi, az egyház és az állam szerződése, az úgynevezett vatikáni megál lapodás alapján járó, ennek csökkentése a probléma, és egy új, a Gyurcsánykormány által januártól tervezett, kicsik és nagyok között különbséget tevő kiegészítő támogatás, amelyet szintén nem kapna meg az egyházi iskola. Önök is ingatják itt a fejüket néh ányan, kormánypárti képviselők, hallottam a miniszter úr vagy a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának álláspontját, amely szerint megkapnák ezt. Nézzük a törvényt, nyissuk ki a költségvetési törvény 30. §át, nézzük meg az (1) bekezdés a) pontját! Felsor olja, hogy melyek azok a normatívák, amelyeket az egyházi intézmény igénybe vehet, és fölsorolja azokat is, amelyeket nem. Bizony, kénytelen vagyok azt mondani, hogy az államtitkár úr vagy a miniszter úr nem a valóságnak megfelelően tájékoztatja a közvélem ényt. Hiszen fehér papíron fekete betűkkel azt olvashatjuk, hogy nem minden támogatást vehetnek igénybe az egyházi iskolába járó gyerekek. Melyeket nem? A 3. számú mellékletben tessenek keresni: az óvodai neveléshez járó kiegészítő normatívát, 18 ezer fori ntot, az iskolai oktatáshoz járó kiegészítő normatívát, 18 400, illetve 19 300 forintot, a gyógypedagógiai oktatáshoz járó kiegészítő normatívát, 42 ezer forintot, illetve a nem lakóhelyükön óvodába vagy iskolába járó gyerekek úgynevezett bejáró normatíváj át, 9800 forintot. Joggal mondhatják azt az egyházi vezetők, hogy az alkotmány, az 1990. évi IV. törvény szellemébe és betűjébe is ütközik ez a pénzügyi konstrukció. A harmadik kockázati csoport - a kisiskolák, az egyházi iskolában tanulók után - a művésze ti oktatásban tanuló gyerekek. Örömteli módon több tízezer olyan gyerek van, aki Magyarországon zenét, képzőművészetet, táncot akar tanulni. Ez jó dolog. Nem kell őket büntetni. Nem kell őket büntetni a normatív támogatás jelentős csökkentésével, amely már önmagában működési gondokat okoz ezeknél az intézményeknél, és nem kell őket büntetni azzal, hogy a törvény mostantól előírná, mennyi az a minimálisan kötelező pénz, amit be kell szedni a szülőktől, illetve ezt az összeget 25 százalékban szabja meg. Ez ne m csökkenthető, még a tanulmányi eredmények függvényében sem. Két gondot okoz ugyanis ez a költségvetési törvény a művészeti iskolákban: működési gondot, illetve a gyerekek szülei közül csak a módosabb, vagyonosabb középosztályba sorolható szülők engedheti k meg maguknak azt, hogy a gyerekük ezentúl zenét, művészetet, táncot tanuljon. Nem jó ez.
