Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
2360 Kik kerülnek büntetésbe a Gyurcsánykormány költségvetése során? Azok a gyerekek, akik olyan településen látták meg a napvilágot, még kicsik, így érthető módon az óvodában, az iskolában is alacsony az osztálylétszám. Ezektől a gyerekektől pénzt vesz el a Gyurcsánykormány, rajtuk kíván spórolni. Hogyan teszi ezt? Úgy, hogy az eddigi egységes alapnormatívát kettéválasztja, és a bizonyos kiegészítő normatívát csak egy bizonyos nagyság fölötti óvodának, iskolának adja oda. A kettő közötti különbség 10 százalékos. Tehát 10 százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodhat az az óvoda és az az iskola a jövőben, ahol az osztálylétszám a törvényben meghatározott átlag 50 százalékát nem éri el. Ez január 1jétől lépn e érvénybe. Mi itt mély alkotmányos problémát és gondot látunk, meggyőződésünk szerint a közoktatási törvénnyel ütközik ez az eljárás, és meggyőződésünk az is, hogy az Alkotmánybíróságnak a Bokroscsomag intézkedéseit megszüntető döntése is iránymutató e t ekintetben. Nem lehet ilyen módon kényszerhelyzetbe hozni egyetlenegy szülőt, egyetlenegy intézményt sem tanév közben, jogállamban az állampolgároknak mindenképpen felkészülési időt kell biztosítani, hogy az új jogszabályokhoz igazodhassanak. Ez az intézke dés 470 iskolát és 98 óvodát érint. De a költségvetés és a Gyurcsánykormány továbbmegy, szeptembertől még egyet teker a présen, és most már nemcsak az 50 százalékot, hanem a 70 százalékot kell elérni. Ez összességében 1708 közoktatási intézményt hoz lehet etlen helyzetbe. Ezekbe az intézményekbe, noha kicsik, de mégiscsak sok gyerek jár. Több száz gyerek életét keserítik meg; legrosszabb esetben azt az intézményt, óvodát, iskolát, ahova ők ma járnak, kell bezárni a fenntartó önkormányzatnak. Körzetesítés, m ondják sokan, és a '70es évekre mutatnak vissza. A '70es években úgymond a szakmai racionalitás alapján már volt egy ilyen intézkedés. A magyar közoktatás szinte a mai napig magán viseli ennek a nyilván akkor is jó szándékú, de rossz döntésnek az eredmén yét. Van ennek a vitának a mélyén egy valódi dilemma. Beszéljünk erről is őszintén! A jelenlegi kormánykoalíció és sok szakértő is azt mondja, hogy a kis intézmények rosszak, a kisiskolákban nem elegendő a műszaki felszereltség, kevés a számítógép, nem min denütt van szaktanár. Ebben sok igazság van. Akik csak a technológiai, szakmai feltételek biztosítását tartják a legfontosabbnak egy iskola működésében a gyerek nevelése tekintetében, azoknak igaza van abban, hogy megvan az értelmes határa, hogy meddig leh et, meddig kell, meddig szabad egy kisiskolában, egy kistelepülési iskolában nevelni a gyerekeket. Mert egy idő után, és ez a határ valahol a felső tagozatnál keresendő, már komolyan visszaüt, ha nincs elegendő szaktanár, nincs nyelvtanár, nincs számítógép , nincs internetes kapcsolat. Statisztikák is mutatnak erre: azok a gyerekek, akik a felső tagozatot 50 fő alatti iskolákban végzik, szinte alig jutnak be egyetemre vagy főiskolára, statisztikailag szinte a véletlen kategóriájába tartozik. A másik oldalon is vannak azonban megfontolandó szempontok, és ezek így hangzanak: a gyerek nevelése szempontjából nem a műszaki felszereltség a legfontosabb, illetve nem minden életkorban ez a legfontosabb, mert különösen az alsó tagozatban, 1012 éves korig sokkal fonto sabb egy elfogadó, humanisztikus, gyerekbarát környezet, a szülőhely iskolája által biztosított otthonos környezet, semmint az, hogy éppen vane kakaóbiztos számítógép, amiről oly sokat beszéltünk ebben a Házban. Ez is egy megfontolandó szempont és megfont olandó érv. Hozzáteszem, hogy a nyilatkozataiban, a kommunikációiban a jelenlegi oktatási miniszter is gyakran hangoztatja ezt a gyermekbarát logikát, nyilván őszinte hittel. A kérdés az, hogyan lehet megtalálni azt a keskeny ösvényt, azt a választóvonalat , ahol ez a két érték harmonizálhat. Én úgy gondolom, hogy valahol az alsó és a felső tagozat határán, a negyedik és a hatodik osztály környékén van ez a pont. Ezért a mi álláspontunk az, hogy minden pénzügyi támogatást meg kell adni, nem pénzelvonással bü ntetni, hanem a pozitív támogatást meg kell adni az alsó tagozat megtartására, az óvoda megtartására; és a felső tagozatnál, ahol a szaktanári ellátottság, az infrastrukturális háttér biztosítása a gyerekek jövője szempontjából valóban kulcskérdés, ott ped ig a társulásokat preferálni. (8.50)
