Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 2 (180. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - A települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló, az Országgyűlés 2004. május 10-ei ülésnapján elfogadott, de ki nem hirdetett törvény záróvitája és zárószavazása - ELNÖK (Mandur László): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
2324 rendelkezik, 250 fölötti településszámmal - úgy gondoltuk, hogy egy hiányt pótolunk, amikor j avaslatot teszünk újabb kistérségek megszervezésére. Elsősorban arra gondoltunk, hogy vannak itt aránytalanságok, két kistérségbe ötvennél több, sőt az egyikbe talán száznál is több település tartozik, egyszerűen az irányítás lehetetlen. Ezért körbejárva a potenciális helyszíneket, megszondázva az ott érintett polgármestereket, lényegében mindenütt kijött, hogy az érintett területek ezt igénylik, kérik, így javaslatot is tettünk három újabb kistérség gründolására pacsai, zalalövői, illetve zalakarosi székhe llyel. Ezzel a közigazgatási hivatal is egyetértett. Legnagyobb meglepetésünkre azonban a mellékletben ezt nem látjuk visszaköszönni, hanem marad az eredeti hatos beosztás. Tájékoztatásul elmondanám, hogy a szomszédos Vas megyében, ami lélekszámra is kiseb b, településszámra is kisebb, kilenc kistérség van, és olyan megyékben, ahol lényegesen kevesebb település van, szintén legalább hat vagy ennél több kistérség van, úgyhogy kérem ennek a javaslatunknak a támogatását. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Toller László, a Szocialista Párt képviselője. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtá rsaim! Nem sokan voltunk a Házban, amikor a kistérségekről folyt a törvényjavaslat vitája. Azért néhány vélemény akkor is egybecsengett, és voltak markáns véleménykülönbségek. A vélemények abban csengtek össze, és ezt a hét önkormányzati szövetség több ülé sén együttesen is megállapította, hogy a magyar önkormányzati rendszer kilencvenes törvényalkotása után ennek újabb szabályozásába bele sem kezdtek a kormányzatok, minthogy nem voltak igazán érdekeltek abban, hogy drasztikus változás legyen az önkormányzat iságban, meg sem kísérelték azt, hogy valami eltérőt az induláshoz képest létrehozzunk. Mi lehetett a valami eltérő? Azt mindenki belátta, hogy az ilyen településmélységi szabályozás, ahol az autonóm és atomizált települések próbálnak valamiféle teljes iga zgatást, teljes önkormányzatiságot megvalósítani, nem igazán járható út, sok szempontból pazarló, sok szempontból nem jól lehet ezek között a települések között elosztani a feladatokat. Azt hiszem, néhány képviselőtársam ellenzéki oldalon ebben egyetértett . Abban is egyetértés volt, hogy a területfejlesztési szabályok korábban bizonybizony a nagyvárosokat és a kistelepüléseket a szabályozás szintjén is elválasztották egymástól. Ebből a legklasszikusabb példa az volt, amikor a tervezésistatisztikai régión belül a kistérségekből a nagyvárosok kimaradtak, holott szerves kapcsolatban voltak valamennyi településsel a környékükön, tetten érhető volt az együttes munkaszervezés és közfeladatellátás igénye. A harmadik ilyen egyetértés talán az volt közöttünk, hogy forrást lehet megtakarítani egyik oldalról, amely forrást érdemes visszafordítani az önkormányzatiságra, illetve az önkormányzatok feladatellátására. Ez az integráció végül is akármilyen laza, kényszertársulás vagy teljesen önkéntes társulás, erre módot é s lehetőséget adott. Innen fölfelé volt a vita közöttünk, hogy ezek milyen megoldások lehetnek. Markáns véleménykülönbség egyébként a kistérség létrejötte és a nagyvárosok kistérségi szerepvállalása tekintetében nem volt. Abban volt, hogy ez az együttműköd és törvényi alapját tekintve - mondja az ellenzéki képviselőtársaink többsége - kényszertársulás legyen vagy pedig teljesen önkéntes társulás. A mi véleményünk az volt, hogy ha teljesen önkéntes és eshetőleges ez a társulás, amikor települések kimaradhatna k egy szerves egységből, amit azért a magyar közigazgatási történelem és történet lerajzolt, és ha kimaradnak egyes települések ebből a szerveződésből, akkor hogyan finanszírozzuk őket. Mi lehet egy olyan finanszírozási rendszer, ami tudja követni a minden féle méhkasszerű kaptárosodását a településeknek? Erre nem tudott senki választ adni, és ezért mondtuk mi azt, olyan
