Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP):
2197 Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Ebben az évben időben elkészült a mezőgazdaság 2003. évét elemző jelentés. Ebből a jelentésből kiolvasható, hogy az agrárium részesedése a megtermelt nemzeti össztermékből 2000 óta folyamatosan 4 százalék alatti értéket képvisel. Ez az arány az Európai Unió tagországaina k többségét jellemző 25 százalékos sáv középső részén helyezkedik el, ami, úgy gondolom, teljesen normális érték. A jelenlegi 3 százalékos mérték azonban csak a mezőgazdasági alapanyagtermelés részesedését tükrözi, ez közel 4 százalékkal növekszik, ha az élelmiszeripar teljesítményét is figyelembe vesszük, és ha hozzátesszük, hogy a kiszolgáló ágazatok - a műtrágya, növényvédőszergyártás, gépforgalmazás, alkatrészforgalmazás, előállítás és még sok egyéb, az ágazathoz tartozó tevékenység - további 5 sz ázalékos növekedést eredményeznek, akkor láthatjuk, hogy ez az ágazat közel 12 százalékkal részesedik a nemzeti össztermékből, és a 230240 ezer regisztrált termelőn túl további több százezer embernek ad megélhetést. Adottságainkat figyelembe véve Magyaror szág a legjobbak között van Európában, történelme során mindig lényegesen több élelmiszer előállítására volt képes, mint amennyit elfogyasztott. Volt olyan időszak, a hetvenes, nyolcvanas évek, amikor magyar csodát emlegettek ebben az ágazatban a világon b árhol. Mitől is voltunk sikeresek? Erről szeretnék néhány gondolatot megemlíteni. A kiváló természeti adottságokkal együtt volt jelen a legkorszerűbb nagyüzemi technológia, ami versenyelőnyt jelentett, és elsősorban a keleti piacok is biztos alapot nyújtot tak a normálisan végezhető termeléshez. Az emberi érdekeltséget az összefogáson alapuló kistermelés bekapcsolásával és teljes körű kiszolgálásával sikerült olyan fokúra emelni, hogy a háztáji gazdaság tökéletes kiegészítője volt a nagyüzemi termelésnek. Mi vel még mindig a '88as év termelési szintje alatt vagyunk, valamit nyilván elhibáztunk. Ideológiai okok miatt elvesztettük piacaink zömét, és szétvertünk valamit, amit inkább fejleszteni kellett volna. A kilencvenes évek végén a Fideszkisgazda érában ped ig ahelyett, hogy a világ és Európa tendenciáihoz igazodtunk volna, egy olyan vidékpolitikába kezdtünk, amelyben nem a hatékonyság, hanem egy világháború előtti ideológián alapuló, önellátó agrártársadalom kialakítása volt a cél. Mi most a helyzet? Szerenc sére az uniós tagság nem teszi lehetővé, hogy ideológiai megkülönböztetést alkalmazzunk termelő és termelő között, és ismét erősödik az a nézet, hogy Magyarország a vegyes tulajdonosi szerkezetű, de a különböző szereplők, nagyok, kicsik szoros együttműködé sén alapuló mezőgazdasággal lehet csak versenyképes. Ezek után nézzük a költségvetés számait! Az agrár- és vidékfejlesztés támogatását a 2005. évi költségvetési törvény tervezete szerint 327,8 milliárd forint szolgálja, amelyből 158,4 milliárd forint a nem zeti költségvetésből, 164,9 milliárd forint az Európai Unió költségvetéséből kerül biztosításra. Sok ez vagy kevés? Ez egy örök vitatéma. Persze hogy kevés, ha tudjuk, hogy a korábbi uniós versenytársak ennél lényegesen többet kapnak, ami igazságtalan, de túl sok is lehet, ha rosszul használjuk fel. Azon kár keseregni, hogy ez kevesebb, mint a közös belső piacon működő versenytársaké, mert korábban ez a támogatás, noha '90 óta szinte kizárólag erre a piacra termeltünk, ennek a töredéke volt. Azt is látjuk, hogy nekünk nem az Unió korábbi gazdái a versenytársaink, hiszen velük szemben legalább annyi előnyünk van, mint hátrányunk, hanem a velünk együtt csatlakozott, hasonló alapokról induló országok. A költségvetés tervezetében szereplő 327,8 milliárd forint - amely 11,8 százalékkal haladja meg az előző évi szintet - megfelel az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglalt követelményeknek. Azon pedig értelmetlen vitatkozni, hogy a törvény szerint a nemzeti vagy az uniós támogatást kelle figyelembe ve nni. Csak jelzem, hogy május 1je óta a közösségi rendtartás ránk nézve is kötelező, csak olyan ágazati politikát folytathatunk, amely megfelel az európai szabályoknak. Ellenzéki képviselőtársaim persze ezt nyilván másként látják, mert egyébként miért mond tak volna olyat a bizottsági ülésen, hogy az ágazat tönkretétele zajlik. Azt kérdezném, hogy mit mondtak
