Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2117 Mindenesetre ha ezeket a teljesített vagy nem teljesített ígéreteket nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy ez a kormány lényegesen jobban áll, mint az önök kormánya. A probléma persze az (Dr. Áder János: Ez nem igaz!) , hogyha a nagyon nagy ígéreteket is t eljesíti, akkor abból aztán további problémák származhatnak. Éppen ezért lehet feltenni a kérdést, hogy vajon meg lehete felelni ezeknek a felkorbácsolt várakozásoknak, a költségvetés vajon képese minden létező igényt kielégíteni. És erre az a válasz, ke dves Áder frakcióvezető úr, hogy természetesen nem képes, mert annak, hogy képes legyen, persze mindenféle korlátai vannak. Hadd említsek meg két korlátot, ami korlátként áll a különböző követelések és ígéretek teljesítése elő tt. Az egyik természetesen, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bevételek persze nem növelhetőek korlátlanul, hiszen a bevétel egyenlő a teherrel, amit akár a magánszemélyekre, akár a vállalkozásokra lehet rakni, és ezt nemhogy nem szabad korlátlanul növelni , de ráadásul a liberálisok felfogása szerint még csökkenteni kell. A másik probléma, ami miatt nem lehet megfelelni a felkorbácsolt várakozásoknak, az az, hogy a költségvetésnek különböző determinációkkal, kényszerekkel kell szembenéznie, amelyek lehetetl enné teszik bizonyos területeken a változtatást, évről évre ugyanarra a dologra ugyanannyit, sőt, esetleg egy kicsit többet kell költeni. És annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez a helyzet kialakult, én, azt kell hogy mondjam, biztos vagyok benne, egyé rtelműen a politika a felelős, merthogy soha nem voltunk képesek kormánypártok és ellenzéki pártok - és mindegy, melyik ciklusról beszélünk - eljutni odáig, hogy alapkérdésekben képesek legyünk leülni egymással, és megkeresni ezen nagyon fontos érdemi terü letek esetében azokat a közös pontokat, amelyeket aztán következetesen végrehajtva, hosszú távon el lehet indítani egyegy terület átalakítását. (13.00) Ez nem történhetett meg, mert olyan volt mindig is a politikai légkör, és ennek aztán az lett a követke zménye, tisztelt képviselőtársaim, hogy most itt állunk a változatlan szerkezetű különböző területekkel, és ezeket a változatlan szerkezetű területeket vagy változatlanul kell finanszírozni, és akkor ez egy igen jelentős kényszer, vagy pedig, ha kevesebbet akarunk beszedni, kevesebbet kell költeni rájuk, az változatlan szerkezetben egy sokkal nehezebb működést jelent az esetükben. Itt van például a közigazgatás átalakítása, tisztelt képviselőtársaim: lényegében nem történt semmi ezen a területen, akár a köz ponti közigazgatásra, akár az önkormányzati közigazgatásra gondolok, és ráadásul a kettő egymással még össze is függ. Ezért aztán nagyon nehezen lehet a központi közigazgatás méretét csökkenteni, mert nem alakult ki az önkormányzati közigazgatás szintjén a z a rendszer, ami képes lenne a feladatokat a központi közigazgatástól átvenni, pedig ha ilyen lenne, akkor magasabb színvonalon lenne képes ellátni. De ugyanez a helyzet az egészségügy területen, tisztelt képviselőtársaim, erre is majd még külön ki fogok térni. Csak annyit említenék meg, hogy minden évben vannak bizonyos nekibuzdulások, minden évben vannak ígéretek az egészségügy átalakításával kapcsolatban, aztán ciklusonként tulajdonképpen a lényeg változatlan marad, nem történik semmi, és ennek megint a z a következménye - és erre is majd vissza fogok térni , hogy miközben többet költünk az adott területre, az érintettek egyre jobban érzik magukat benne. Ugyanilyen a szociális támogatási rendszerek átalakításának területe. Itt van persze egy jelentős vit a a két oldal között, különösen, ami a Szabad Demokraták Szövetségét illeti. Mi hangsúlyozzuk a rászorultság elvét, mert azt gondoljuk, hogy ha egyszer a források korlátozottan állnak rendelkezésre, akkor ezeket a forrásokat azokhoz kell eljuttatni, akik a rra valóban rászorulnak. Azokat, akik nem szorulnak rá, nem kell támogatni, igaz nem is kell elvenni tőlük pénzt arra, hogy aztán valamilyen technikával visszaosszuk számukra. Ez a soksok változatlanság együtt azt jelenti, hogy teljesen rugalmatlanná váli k a kiadási oldal, nagyon nehéz azon valamelyest is változtatni. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy rendkívül szűk lesz akár a kormányzat, akár a parlament mozgástere.
