Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 26 (178. szám) - A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
2033 Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétpe rces felszólalásra következik Göndör István, az MSZP képviselője. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Jó végszót kaptam Babák képviselő úrtól. Ez a tízmillió magyar ember fizeti meg, kedves Babák képviselő úr, azt a 8,44 százal ékos kamatot, ami most a tízéves állampapír kamata, szemben azzal, ami egyébként szokásos Európában is és Amerikában is, ami alig több mint 4 százalék. Azt jelenti tehát, hogy magasan az infláció fölött, ilyen magas reálkamat sehol a környezetünkben nincs, és ezt a magyar állampolgárok fizetik meg. De visszatérek a másikhoz! Amikor nyugdíjasokról beszélt Ivanics képviselő úr, ha itt lett volna, akkor hallotta volna, amikor elmondta Kovács Tibor, hogy a nyugdíjasokat ez a dolog annyiban érinti, ha a forintju kat - amelyeket a törvény szerint fizetünk és emelünk az inflációnál nagyobb mértékben - külföldön akarják elkölteni. Ez nem jellemző a nyugdíjasokra. De megyek még tovább, az előbb nem tudtam befejezni. Tessék végiggondolni felelősen! Az agrártermelőink, akiket szeretnénk, hogy megerősödjenek, az európai uniós támogatásokat miben kapják? Euróban! Azt az eurót nekik át kell váltani forintra. Hány milliárd forintot veszít a magyar mezőgazdaság? Ebből következik az, amiről olyan lelkesen beszél Domokos képvis elő úr, hogy még több támogatást a mezőgazdaságnak a költségvetésből! Igaza van, de ezt a lyukat is a mi közös adóforintjainkból kell betömni! A képviselő úr tudja, és ha összerakja sorban, évről évre látja, hogyan nő a mezőgazdaság támogatása, de ezt majd megvitatjuk pénteken, amikor elkezdődik a 2005. évi költségvetés tárgyalása. (Domokos László: Kevés!) Azért mondtam! De a keveset ki lehetne pótolni azzal a 80 milliárddal, amit csak e miatt a kamatpolitika miatt veszít a magyar mezőgazdaság. Köszönöm szé pen, elnök úr. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Borkó Károlynak, a Fidesz képviselőjének. BORKÓ KÁROLY (Fidesz) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Gulyás képviselő úr, úgymond, bemondta a tutit, és távozott. A m ondanivalója körülbelül abban foglalható össze, hogy Járai Zsigmond a kormány szeme szálkája, kinevezett bűnbak. Túlígérte magát a kormány még 2002ben. A kétszer száznapos program alatt iszonyú pénzeket osztott ki, nagy részét egyébként teljes mértékben h elyesen, de azt gondolom, hogy nem kellő megfontoltsággal. A költségvetés bajban van. A költségvetésnek nem jó a magas kamat. Ócsítani kellene a forintot, egy kis infláció is jól jönne, mert az kimondottan jót szokott tenni a kormány, illetve az adóbevéte leknek. Az 5,6 százalékos infláció, amit már most sikerült 6,57 százalék körülire feltornázniuk, jó lenne, ha még egy kicsit följebb menne, hiszen akkor a költségvetésnek jelentős bevételei származnának ebből. Tehát ócsítani kell. Ennek az ócsításnak - bá rmennyire is fájdalmas - az egyik legjelentősebb gátja a jegybankelnök. Az a jegybankelnök, aki a polgári kormány alatt lett kinevezve, és a jegybankelnököknek már csak az a sorsa, hogy a szociálliberális kormányok alatt idő előtt szoktak távozni, idő előt t szokták őket távozásra bírni. De mostanában ez már nem egy elegáns megoldás, következésképpen más utat kell választani. Ha kirúgni nem lehet a jegybankelnököt, akkor változtassuk meg a monetáris tanács összetételét, és próbáljunk meg rá ilyen módon nyomá st gyakorolni! Ehhez képest Kovács képviselőtársunk elmondja, hogy nem ez a cél. Akkor minek a törvénymódosítás, kedves képviselő úr? Ha mindenki egyetért abban, hogy az inflációt kordában kell tartani, hogy a jegybanknak ez a legfontosabb feladata, akkor miért kell?
