Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz):
1914 Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 248. ajánlási pontban foglaltakkal szeretnék foglalkozni. A 95., illetve a 140. beterjesztett módosító javaslat tartalmaz olyan módosítást, amely véleményünk szerint nagyon fontos. Szó szerint egy kiegészítésről van szó, mégpedig a következőről. Az áfatörvény alkalmazásában nem minősül adólevonásra nem jogosító ténynek az olyan á llamháztartási támogatás, amely a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §ában meghatározott feladatok ellátásához közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik. Miről is van szó? Az úgynevezett áfavisszaigénylés eltörléséről, amit tavaly a szoc ialistaszabad demokrata kormány bevezetett, azaz pénzt vettek el. Pénzt vettek el, merthogy korábban évről évre az állami támogatásokból eszközölt - mondjuk így - beruházások után vissza lehetett igényelni az áfát. Én most, ha megengedik, a kulturális ter ületről szeretnék beszélni, de nyilván nem véletlen, hogy módosító javaslatot gyakorlatilag minden ellenzéki képviselő nyújtott be ez ügyben, minden szakmaterületen működő ellenzéki képviselő, mert ez az intézkedés nemcsak a kultúrát, hanem a szociális, az egészségügyi, az oktatási - és sorolhatnám - ágazatot is megnyomorítja, az önkormányzati fenntartású intézményeket és így az önkormányzatokat pedig különösen. Mit eredményezett ez a tavalyi lehetőségelvonás a kultúra területén? 3 milliárd forintot, 3000 m illió forintot elvontak a kulturális intézményektől emiatt. Ezt már tavaly is elmondták önök, és így a színházak, a múzeumok, a művelődési házak, a levéltárak, az irodalmi lapok, a filmek, a filmkészítők mindmind hátrányos helyzetbe kerültek. (21.10) Mindmind hátrányos helyzetbe kerültek, mert a korábbi állami támogatásokkal joggal számoltak úgy, hogy a következő évben is, hasonlóan, ahogy akkor, igénybe vehetik, és hogy ugyanakkora támogatást vehetnek igénybe. De kiderült, hogy az az állami támogatás, am it egy vidéki vagy egy budapesti színház kapott, 25 százalékkal kevesebbet ér. És mi történt a magyar kultúrában most, 2004ben? Miről írnak a lapok kulturális rovatai? Arról, hogy színházi előadások maradnak el. Ennek a színháznak is, annak is, vidéken is , Budapesten is mindenkinek, aki akár önkormányzati, akár központi állami támogatást kapott, kevesebb pénze lett, mint amennyi egyébként volt, amire számított, amivel az évet megtervezte. Ugyanez volt igaz az irodalmi lapokra, azokra a nonprofit lapokra, a melyekre így is nagyon kevés támogatást adtak. Lapszámok nem készültek el. Persze, a művészek, az alkotók, a kritikusok, az irodalmárok, a művek valamilyen módon megszülettek, de nem tudták bemutatni őket. Nem volt pénz arra, hogy a hatodik lap is megszüle ssen, mert csak öt készült a kéthavi lapokból. Ugyanez volt, a színészek, a rendezők, a színházak készültek. Azt mondták, hogy szeretnének négy bemutatót tartani. Rendszeresen eggyel kevesebb bemutató született meg, a Nemzeti Színházban is, Debrecenben, a Csokonai Színházban is és másutt mindenütt. E miatt a rendelkezés miatt alkotásokat nem tudtak bemutatni. Úgy gondolom, ez helytelen, erre mi felhívtuk a figyelmüket tavaly. Amikor felhívtuk a figyelmüket, nem volt haszontalan, mert volt még olyan kormányp árti képviselő is - Mandur László, hogy ne hírbe hozzam , aki nyújtott be módosító javaslatot, hogy ez ne így legyen. De önök, talán még ő maga is tavaly leszavazta ezt a javaslatot, nem engedték és hadováltak mindenféle kompenzációról. Mert önök úgy szok ták, hogy megszorítanak, pénzt vesznek el, és aztán szép arccal, lágyan, mintegy ártatlanul, mint aki nem csinált semmit, azt mondják, hogy: de mi pénzt adunk egyébként, ezt ellentételezzük. Csak tetszenek tudni, hogy sikerült ez az ellentételezés például a kultúra világában? Úgy sikerült, hogy nem adtak egészen 2 milliárd forintot. Na most, 3 milliárdot az egyik kezükkel elvettek, 2 milliárdot pedig jó arccal próbáltak adni. Mi a különbség? Ezermillió forint, uraim! Ez az az ezermillió forint, ami hiányzot t a magyar kultúra támogatásából. És ha most ezt a javaslatot nem fogadják el, ugyanez marad.
