Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Dr. Szabó Zoltán (MSZP) - az oktatási miniszterhez - “Miért kellene leállítani a Tankönyvkiadó privatizációját?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1813 Három: ön mellébeszél. Ha igazából fel akarják zárkózta tni az egészségügyi dolgozók béreit, ha javítani akarnak a helyzeten, akkor nem új programot kell írni, hanem először végrehajtani azt, amit leírtak, amit felvállaltak. Semmi más feladat nincs első lépésben, mint azt az ígéretet, hogy az ápolónők hűségpénz t kapnak, végre kell hajtani. A választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A képviselő asszony tehát nem fogadta el a miniszter úr válaszát, kérdezem tehát önöket, elfogadjáke azt. Kérem, most szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Megállapítom, hogy az Országgyűlés 183 igen, 135 nem szavazat mellett, tartózkodás nélkül fogadta el a miniszter úr válaszát. Dr. Szabó Zoltán (MSZP) - az oktatási miniszterhez - “Miért kellene leállítani a Tankönyvkiadó privatizációját?” címmel ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, interpellációt nyújtot t be az oktatási miniszterhez, “Miért kellene leállítani a Tankönyvkiadó privatizációját?” címmel. A képviselő urat illetné a szó, de kérem képviselőtársaimat, akik halaszthatatlan közfeladataik ellátása miatt rövid időre távoznak az ülésteremből, csendben tegyék. (A képviselők egy része elhagyja az üléstermet.) Öné a szó, képviselő úr. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz vezetői szorult politikai helyzetükben egy korábbi politikai akció fölmelegítését tervezi k: követelik a privatizáció leállítását. Ennek keretében három képviselőtársunk határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, ami a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját rendelné leállítani. Az az érvelésük, miszerint a kiadó tulajdonlása olyan fon tos közügy, amelyről az Országgyűlésnek kell dönteni, nyilvánvalóan hamis, hiszen az Országgyűlés erről már döntött, amikor módosította a privatizációs törvényt. Hamis az az érv is, hogy ettől majd nőni fognak a tankönyvárak, hiszen a tulajdonos hasznát is meg kell fizetni. A Tankönyvkiadó ma is nyereséges, és ezt a nyereséget ma is a tankönyvek árában fizetik meg a vásárlók. Igazuk van viszont azoknak, akik azt állítják, hogy a kiadó olyan szellemi és anyagi értéket képvisel, amely méltó a megőrzésre. A je lenlegi állapotok azonban éppen ezeket az értékeket veszélyeztetik, ha hamarosan el nem adják a kiadót, akkor már nem is lesz mit eladni. A piaci részesedés folyamatosan szorul vissza, csak az utóbbi néhány évben 10 százalékot veszítettek, és ami még aggas ztóbb, hogy ez az alsó tagozatos tankönyvek forgalmára koncentrálódik, ami a folyamat későbbi felgyorsulását vetíti előre. Hiába nyereséges a kiadó, nagyon is ingatag alapokon áll ez a nyereség. A cég évente 700 millió forintot költ nyomdára, ugyanennyit a szerzők, a lektorok díjazására, viszont 1,2 milliárdot ad központi apparátus fenntartására; egy nagyobb arányú béremelés tehát az egész nyereséget elviheti. Tisztelt Képviselőtársaim! A részvénytársaság - egyébként az Antallkormány által kinevezett - vez érigazgatója, aki 2001ben távozni kényszerült, akkoriban azt nyilatkozta, hogy kivédhetetlen kormányzati nyomás nehezedett rá az előző ciklusban bizonyos szerzők, lektorok és nyomdák megrendelésekkel való ellátása érdekében. Ez utóbbiak között előkelő hel yen szerepelt a Kövér László fivére érdekeltségi körébe tartozó Zenit Nyomda. A múlt héten egy napilapban olvasói
