Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Dr. Szabó Zoltán (MSZP) - az oktatási miniszterhez - “Miért kellene leállítani a Tankönyvkiadó privatizációját?” címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1814 levelében Ábrahám úr még egyértelműbben fogalmazott, eszerint ebben a kormányzati ciklusban a kormányerők pénzszivattyúnak használták a kiadót . Ha ez így van, még egy érv szól a privatizáció mellett, az, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő még egyszer akkor sem, ha a Fidesz netán egyszer még kormányt alakít. Kérdezem ezért az államtitkár urat: kelle, és ha igen, miért privatizálni a Tankö nyvkiadót? Privatizáció esetén fenyegete a tankönyvek árának nagyarányú emelkedése? Hol tart jelenleg a privatizációs folyamat, és fűződike bármilyen közérdek annak leállításához? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A képviselő úr interpellációjára Arató Gergely oktatási minisztériumi politikai államtitkár úr válaszol. Államtitkár úr! ARATÓ GERGELY oktatási minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képvi selő Úr! Magam is nagy meglepetéssel olvastam az ön által említett újságcikket, amelyik arról szólt, hogy hogyan használta a Fidesz pénzszivattyúnak a Tankönyvkiadót. Ez némiképp más megvilágításba helyezi azt a fajta váratlan rokonszenvet az állami tulajd on iránt, amely téveszmétől a baloldal már elbúcsúzott 15 éve. Azonban természetesen, ha megengedi, akkor kérdésének érdemi részére válaszolnék, hiszen a Fidesz indítékainak vizsgálata nem tartozik a minisztérium feladatkörébe. Valóban az a helyzet, képvis elő úr, hogy a Tankönyvkiadó folyamatosan veszít a piaci részesedéséből. Ezen a piacon ma már 80 kiadó vesz részt, ezeknek jelentős része magánkézben levő külföldi vagy magyar kiadó. A Tankönyvkiadó sajnálatos módon a jelenlegi állami tulajdonlási formában nem képes ebben a piaci versenyben hosszú távon is eredményes lenni. (14.20) Ugyanakkor a Tankönyvkiadó rendkívül nagy értéket jelent a kialakult szerzőgárdájával, a hozzá fűződő jogokkal, és természetesen arra a kultúrára, amivel a Tankönyvkiadó rendelke zik, hosszú távon is szükség van a magyar oktatásügy területén. Éppen ezért támogatunk egy olyan megoldást, amely a Tankönyvkiadó részleges privatizációjával lehetővé teszi azt, hogy megmaradjon piaci szereplőként, mégpedig eredményes és erős piaci szerepl őként a Tankönyvkiadó a magyar oktatás érdekében. Ami a kérdésének második részét illeti: a tankönyvárakra közvetlenül nincs befolyása annak, hogy magán- vagy állami kézben van a kiadó, tekintettel arra, hogy a 2001. évi XXXVII. törvény 4. §a alapján az o ktatási miniszter jogosult arra, hogy meghatározza a tankönyvjegyzékben szereplő tankönyvek esetében az egyes tankönyvek maximális árát, ilyen módon tehát ezen a területen részleges állami árszabályozás érvényesül. Ezen az árszabályozáson keresztül képes a rra a minisztérium, hogy szabályozza a tankönyvek árát. Hasonlóképpen nem jelentkezik probléma a tankönyvek tartalmával kapcsolatban sem, hiszen a tankönyvek minőségének ellenőrzését továbbra is a minisztérium végzi, a szakmai szervezetek, a pedagógiai sze rvezetek részvételével. Ezért a képviselő úr kérdésére az a válaszom, hogy a tankönyvek árára a Tankönyvkiadó privatizációja nincs hatással, a tankönyvek minőségére a Tankönyvkiadó privatizációja nincs hatással, ezzel szemben a Tankönyvkiadó privatizációja lehetővé teszi azt, hogy ez a fontos piaci szereplő és a benne lévő jelentős szellemi érték, jelentős nemzeti érték megmaradhasson. Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, á llamtitkár úr. Megkérdezem Szabó Zoltán képviselő urat, elfogadjae az államtitkár úr válaszát. Képviselő úr!
