Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Selmeczi Gabriella (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - “Kinek a keze van a nővérek zsebében?” címmel - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
1812 DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! A válaszadásra rendelkezésemre álló idő már nem lenne elegendő ahhoz, hogy felsoroljam azokat a kérdéseket, illetve interpellációkat, amelyeket ezzel a témával, a hűségjutalommal kapcsolatban ön , illetve az önök képviselőtársai föltettek nekem, illetve elődeimnek, de a bizottsági meghallgatáson is részletesen válaszoltam önnek erre a kérdésére. De elismerem, hogy repetitio est mater studiorum, vagyis ismétlés a tudás anyja, úgyhogy ismételten meg teszem ugyanezt. Az új kormányprogramban csak reálisan megvalósítható célokat tűzött maga elé a kormány, és így van ez az egészségügy területén is. Magam többször is elmondtam - ahogy a képviselő asszony is idézte , hogy az ápolói hűségjutalom a korábban meghirdetett formájában nem megvalósítható célkitűzés. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormány letett volna arról a szándékáról, hogy erőfeszítéseket tegyen az egészségügyben dolgozók, orvosok és nővérek, köztük az ápolók bérhelyzetének javítása érdekéb en. Hadd idézzek itt néhány számot, hogy mi történt mostanáig, hogy ki mit tett a nővérek zsebébe! A 2001. év végén az alapilletmény az egészségügyi szakdolgozó kategóriában 50 330 forint volt, 2004 első negyedévében 75 496 forint. Az illetménypótlékok a 2 001es 15 454 forintról 22 843 forintra, az illetménykiegészítések 14 011 forintról 35 482 forintra növekedtek. Ez azt jelenti, hogy az összjövedelem 84 210 forintról 142 141 forintra változott. Fölvetődik a kérdés, hogy itt meg kelle állni. Nem, szerinte m is, itt nem lehet megállni. Tekintettel arra, hogy amikor ez az ország fölvállalta azt, hogy belép az Európai Unióba, akkor európai módon szeretett volna élni és szeretne élni, az egészségügyben dolgozók európai módon szeretnének gyógyítani, és gondolom, hogy ezért európai béreket is szeretnének elérni, éppen ezért a kormányprogram a következőt tartalmazza. Konkrétan idézem: az egészségügy szereplőivel hosszú távú megállapodásra törekszünk az életpályát befolyásoló körülményekről, a jövedelmek teljesítmén yarányos felzárkóztatásáról. Ez a mi értelmezésünkben azt jelenti, tisztelt képviselő asszony, hogy azonnal megkezdtük a tárgyalásokat ennek a megvalósítására. Tízéves programban gondolkodunk, és ezt az időszakot szakaszolni kívánjuk, és az egyes szakaszok végére reálisan elérhető és kitűzhető célokat kívánunk megállapítani, és ebben az érdekeltekkel megállapodni. Ehhez a bérfelzárkóztatási programhoz, amennyiben önnek és a pártjának valóban az ápolók helyzetének a javítása a célja, kérem, hogy csatlakozzan ak, vegyenek részt ennek a hosszú távú programnak a kidolgozásában. Amennyiben kifejezik ez irányú szándékukat, és a szándékukat valóban tettek követik, elhiszem, hogy nem politikai hangulatkeltésről van szó, hanem valóban aggódnak az egészségügyi dolgozók helyzetéért. Kérem a képviselő asszonyt, fogadja el a válaszomat és a közös gondolkodásra tett ajánlatomat, mert meggyőződésem, hogy ezen utóbbit várja el tőlünk valamennyi egészségügyi dolgozó. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, miniszter úr. Megkérdezem a képviselő asszonyt, hogy elfogadjae a miniszter úr válaszát. Képviselő asszony! SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Először is egy kormányprogram van, az a korm ányprogram, amelyre szavaztak az emberek. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Igen, ha emlékeznek rá, 2002ben az emberek az ígéretek alapján ezt a kormányprogramot támogatták - egy részük. Kettő: sem önnek, sem másnak nincs arra felhatalmazása, ne m kaptak önök időközben arra felhatalmazást, hogy ezt a kormányprogramot, ezt az ígérethalmazt áthúzzák, leredukálják, ellopkodják, kilopkodják az ígéreteket, és áthúzzák, főleg az ápolónők reményeit.
