Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1771 Kezdjük mindjárt az önök kedvenc témájával, az ingyenes tankönyvvel! Valóban, a választási kampányban az általános iskolások számára ingyenes tankönyvet ígértünk; ma ingyenes a tankönyv a rászoruló általános iskolások számára, de in gyenes a rászoruló középiskolások számára is. Több mint 8 milliárd forintot fordít a költségvetés tankönyvtámogatásra, ebből az összegből ingyenessé lehetne tenni valamennyi általános iskolai tanuló tankönyvét. Csakhogy úgy gondoltuk, igazságosabb, hogyha nemcsak az általános iskolában, hanem a középiskolában is, és ha már választani kell, akkor inkább csak a rászorulókét támogatjuk; a program egyébként folytatódik. Való igaz, tisztelt képviselőtársaim, ingyenes étkezést ígértünk a bölcsődében és az óvodába n; ma ingyenes az étkezés a bölcsődében, és ingyenes a rászoruló óvodások számára is. Ezzel szemben 5070 százalékos támogatást nyújtunk az iskolában tanulók támogatásához is, mert úgy gondoltuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nemcsak a bölcsődéseknek és az óvodásoknak, hanem az általános iskolásoknak is kell enniük, tehát igazságosabb, hogyha a rászorulókat az iskolában is támogatjuk, mint ha mindenkit az óvodában. Ezen túlmenően, tisztelt képviselőtársaim, 50 százalékkal növekedett 2004ben az előző évhe z képest az az adómentesen nyújtható munkáltatói támogatás, amely az iskolakezdéshez kapcsolódik, 10 ezerről 15 ezer forintra, és a jelentősen megemelt és augusztusban duplán kifizetett családi pótlék is ide tartozik. Tisztelt Képviselőtársaim! Az államház tartáson belül az összes oktatási kiadás az önök 2002. évi költségvetési előirányzataihoz képest 2005re 57 százalékkal növekedett, a felsőoktatáson belül 34 százalékkal, a közoktatáson belül, a közoktatás önkormányzati támogatásában pedig 45 százalékkal. Tisztelt Képviselőtársaim! Lássunk néhány más területet is! Ugyancsak az önök eredeti 2002es költségvetési előirányzatához képest jövőre a közszféra keresete 60 százalékkal fog emelkedni, a nyugdíjkiadások 53 százalékkal, a családi támogatások összesen 40 százalékkal, ebből a családi pótlék 45 százalékkal. A területfejlesztési támogatások, tisztelt képviselőtársaim, több mint 70 százalékkal emelkednek az önök utolsó évi költségvetési előirányzatához képest, a lakástámogatások pedig - és most tessenek figye lni - 243 százalékkal. Több mint két és félszer annyit fordítunk lakástámogatásra, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, mint amennyit önök terveztek. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagye tehát a jólét? Nem, a jólét nem nagy. Amikor szeptember 6án a miniszter elnök úr azt az ominózus és azóta sokszor az orra alá dörgölt felszólalását elmondta, akkor egészen pontosan azt mondta: “Azt gondoljuk, és ennek látjuk ezernyi jelét, hogy ma könnyebb az élet és nagyobb a jólét, mint pár évvel ezelőtt.” Később - igaz, egy nyelvbotlással - azt is mondta: “De ma erős a gazdaság, stabil, és nagy a jólét.” Nem azt mondta, hogy “nagyobb”, hanem azt mondta, hogy “nagy”. Ez hiba volt. Igen, tisztelt képviselőtársaim, ő maga is elismerte a frakcióválaszokra adott viszontválaszában , és elismerte egy hét múlva, amikor Rogán képviselő úr egy ötperces napirend előtti felszólalást szentelt ennek a témának. Ekkor a miniszterelnök úr azt mondta: “Pontatlanok és hibásak voltak ezek a szavak. A pontatlanságot én követtem el, a hibát is én k övettem el.” Tisztelt Képviselőtársaim! Önök ezt, hogy a miniszterelnök egyszer hibát követett el, nagyon szeretik hallani. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Hát akkor hallják: így van, hibát követett el. Talán emlékeznek még arra a két évvel ezelőtti vic cre, miszerint 2002. május 27én késő este becsöngetnek Orbán Viktorékhoz, és a látogató azt mondja, hogy a miniszterelnök úrral szeretne beszélni. Lévai Anikó, aki ajtót nyit, azt mondja: sajnálom, uram, a férjem már nem miniszterelnök. Félóra múlva vissz ajön az úr, és azt mondja, Orbán Viktor miniszterelnök urat keresem. Sajnálom, uram, de ő már nem miniszterelnök. Harmadszor is visszajön, megint a miniszterelnök urat keresi. Uram, nem érti, hogy a férjem nem miniszterelnök? Dehogynem értem, asszonyom, de olyan jó hallani! (Borkó Károly: Ha, ha, ha!)
