Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz):
1767 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Draskovics Tibor pénzügyminiszter úr néhány napja a következőket nyilatkozta: “Lakásvásárlást segíteni olyannak, akinek nincs elegendő jövedelme, fogalmilag kizárt. Ez a rendszer nem őket kívánja támogatni, segíteni.” Ezt a szocialisták oldaláról önvallom ásnak is vélhető mondatot talán a kormány mottójává is lehetne tenni. Először az úgynevezett jóléti rendszerváltás programjában ígértek önök mindent, amely láthatóan súlyosan meg is bukott. Most Gyurcsány Ferenc kormánya ígér fűtfát, unosuntalan az „igaz ságot” szajkózva. De nézzük meg a családok helyzetét egy család életén keresztül, milyen is a szocialista igazságosság! A gyerekeknek, legyenek azok óvodások vagy iskolások, tovább csökkennek a lehetőségeik. Tovább csökkenti vagy éppen nem emeli a Gyurcsán ykormány azokat a normatívákat, amelyekből már így is szinte lehetetlen az óvodákat, iskolákat fenntartani. A kis- és közepes települések még inkább ki vannak téve ennek a drasztikus csökkentésnek, mégpedig azért, mert az iskolákat be kell zárni, a gyerek eknek ezek után messzire kell utazniuk Volánbusszal, vonattal. A Volánbuszokat önök megszüntetik, privatizálni akarják. Hol van itt az esélyegyenlőség? Hol van itt az igazságosság? Persze az az ígéret sem teljesült, hogy a diákok lakhelyük és iskolájuk k özött ingyen utazhatnak. A teher továbbra is marad a családokon. Az ígért ingyenes tankönyvcsomagról végképp ne álmodjon senki. De nézzük a családnak egy következő tagját, fiatalembert vagy ifjú hölgyet! Előtte az élet, remény a továbbtanulásra, remény az otthonteremtésre, remény a családalapításra. Mindezt milyen módon teheti meg önök szerint? Érettségire felkészülés, egyetemi és főiskolai felvételire különórák - több tízezer forint. Vajon minden család meg bírja fizetni? De a remény még megvan. Az albérle t drága, a kollégiumi férőhelyek szűkösek, lepusztultak. Újat ígért ugyan az SZDSZMSZPkormány, de egyet sem épített. De a remény még mindig megvan. Ingyenes utazás nekik sincs, lesz azonban privatizált Volánvállalat, kimaradó járatokkal, BKVbérletáreme lés, változatlan színvonalon. Fiatal házasoknak a jól működő Fecskeházprogram megszűnt. Önök szüntették meg. Helyette úgynevezett Fészekrakóprogramot terveznek, de csak elegendő jövedelműeknek, ahogy Draskovics úr mondja. A bérlakásépítések szinte leállt ak. Ez lenne az igazságosabb társadalom önök szerint? Néhány ezer fiatal felvehet piaci hitelt, állami kezességgel, amíg tíz- és tízezrek semmihez sem jutnak hozzá. Az otthonteremtésnél nőttek a támogatott hitelek kamatai, csökkent az adóvisszatérítés mér téke, és jövő évben önök meg fogják szüntetni az áfavisszatérítés lehetőségét is. Ez az igazságosság önök szerint? Ez mindennek mondható, csak fiatalokat támogató programnak nem. Hogy is mondta Draskovics Tibor? Lakásvásárlást segíteni olyannak, akinek ni ncs elegendő jövedelme, fogalmilag kizárt. Ez a rendszer nem őket akarja támogatni. A fiatalok lassan elérik azt a kort, amikor már a remény sem marad meg nekik. De nézzük a családfenntartók, a szülők szempontjából az önök igazságos társadalmát: mire számí thatnak ezek az emberek az elkövetkezendő években, és mi ment el az elmúlt években a fejük fölött? Szombathely és Székesfehérvár, Pécs és Szeged, Salgótarján és Vasvár, Miskolc és Dombóvár és Békéscsaba - sorolhatnánk azokat a településeket, ahol az utóbbi hónapokban elbocsátások voltak, illetve arra készülnek. (13.40) Gyári munkás vagy banki alkalmazott, pedagógus vagy minisztériumi munkatárs, postás, vámos, APEHdolgozó, vasutas vagy mezőgazdasági vállalkozó. Egy szempontból azonosak ezek az emberek: mind annyian dolgozni akarnak és szeretnének tudni is. Viszont a jövőjük teljesen bizonytalan. Amit önök be akarnak vezetni, azzal teljesen bizonytalanná teszik az ő életüket. Így készüljenek a jövő évi energiaáremelésre, így az illetékterhek növelésére, így a telefonadóra, a bérletadóra. Néhány nappal ezelőtt egy hölgy, aki ápolónőként dolgozik, a következőket mondta. Két embert fognak az ő osztályukról elküldeni. Az egész osztály két szempontból is meg van zakkanva. Egyrészt azért, mert attól félnek, hogy őke t magukat fogják kitenni. Másrészt pedig, hogy ha azt a bért
