Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1760 bírál atot mondjak (Domokos László: Az jó lenne! - Dr. Fónagy János: Az helyén való volna!) , hogy amit megépítenek, az helytelen. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Szalay Gábor, a Szabad Demokraták Szövetségétől. Parancsoljon! SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy mi a jólét, arról sokan különféle elképzelésekkel rendelkeznek, az hiszem, így vezette be felszólalását Boros Imre kép viselőtársunk. Valóban így van, az, hogy mi a jólét, nagyon sok mindentől függ, nagyon sok mindenki másként értelmezi ezt a dolgot. Én például azt gondolom, különösen Balla képviselő úr felszólalása után, hogy a jólét - sajnálatos módon, de ettől ez még íg y van - egyre inkább nem azt fogja jelenteni, hogy olcsóe a gáz, vagy nem olcsó, hanem a jólét azt fogja jelenti, hogy rendelkezésünkre álle a gáz, lesze gáz, tudjuke az otthonunkat biztonságosan fűteni. (Domokos László: Az a létbiztonság!) Mert ez az igazi nagy kérdés, tisztelt képviselőtársaim. Ebben a Házban rendkívül heves, visszatérő, mondhatni, állandó viták folynak gázárügyben. Azt javaslom, hogy próbáljuk meg szenvedélymentesen a következő dolgokat, amelyeket most elmondanék, végiggondolni, és u tána foglaljunk állást abban a kérdésben, hogy helyesen gondolkodtunke mindarról, ami a gázár körüli vitákat eddig ebben a Házban jellemezte. Induljunk ki abból, hogy a szénhidrogén piaca egységes. A földgáz és a kőolaj tehát ugyanazokat a tendenciákat, t rendeket követi. A mi esetünkben például ez azt jelenti, hogy a földgázárak, a gázárak változása 9 hónappal követi a kőolajárak változását. Tehát ami a kőolajpiacon van, érvényes és fellelhető, az egy bizonyos késleltetéssel a földgázpiacon is ugyanúgy meg fog jelenni. Ezután gondoljuk végig a következő kilenc vagy tíz tézist, amit mondani szeretnék. Az első, hogy a világ egyre jobban rászorult, egyre jobban függ a kőolajkitermeléstől. 2000ben a világ kőolajfelhasználása napi 75 millió hordó volt, tavaly 82 millió hordó volt; idén minden valószínűség szerint 84 millió hordó lesz. Az előrejelzések szerint 2030ban 120 millió hordó lesz naponta a világ kőolajfelhasználása. A világ gazdaságának kőolajfüggése tehát egyre jobban növekszik. Másodszor: a rendel kezésre álló, a meglévő ipari és kereskedelmi kőolajkészletek ugyanakkor sajnálatosan alacsony szinten vannak a világban. Az OECDországok átlagában - ez ráadásul a 30 legfejlettebb ipari országot jelenti - jelen pillanatban 53 napos fogyasztásnak megfelel ő kőolajkészlet áll rendelkezésre a tartalékokban. Tudjuk, hogy az Európai Unió 90 napos kőolajkészleteket ír elő, javasol a saját tagországainak. Az OECDben jelen pillanatban 53; ebben az OECDben benn vannak az EUtagországok is velünk együtt. Akkor el lehet képzelni, ha nálunk megvan a 90, akkor egyes országokban milyen kritikusan alacsonyak ezek a készletek. A harmadik, amit mondani szeretnék: egyre inkább polarizálódik a világ a kőolajat kitermelő és a kőolajat felhasználó orszá gokra. Eltolódik a súlypont. A kitermelés főleg KözépKeleten folyik, a felhasználás főleg TávolKeleten, Kínában és Japánban. Tehát egyre nagyobb utat kell megtennie a kőolajnak, hogy eljusson a termelőtől a fogyasztóig. Ez bizony drága dolog. Egyelőre a világtendenciákról beszélek. A negyedik, hogy mindahhoz, hogy ilyen körülmények között biztosítani tudjuk a világ biztonságos olajellátását, hatalmas infrastrukturális beruházásokra van szükség mind a kitermelés, mind a szállítás vonatkozásában. Egyes előr ejelzések - ez komoly szakmai előrejelzést, a Nemzetközi Energia Ügynökség előrejelzését jelenti - azt mondják, hogy 2030ig 2000 milliárd dollár befektetés szükséges a szénhidrogénszektorban. Kétezer milliárd dollár! Elgondolni sem lehet,
