Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
1748 Áder képviselő úr azt mondta nekünk, hogy nem elvettek a nyugdíjasoktól, hanem adtak 72 milliárd forintot. Igen, és mellesleg elvettek 54 milliárd forintot. Na, így a nyugdíjasoknak összesen 126 milliárd forintot kellett volna kapni. Ez már más matematikai feladvány, uram! Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) (12.10) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Újabb ké tperces hozzászólásra megadom a szót Katona Tamás államtitkár úrnak. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a szociálpolitikáról, az életszínvonalpolitikáról lehet és kell is vitatkozni. Helyesebb persze, ha arról beszélünk, hogy minek kellene lenni, és mit szeretnénk elérni, de beszélhetünk arról is, hogy eddig mi történt. Nyilván, ahogy látom, a tisztelt képviselő hölgyek, urak inkább a ciklusokhoz kötik, és a másik ciklust bírálják, de azért talán a tényeket célszerű tiszteletben tartani. Lehet mondani, hogy ki mennyit vett el a nyugdíjasoktól, mennyit adott nekik, de nem érdemes ezekkel a számokkal dobálózni, van erre egy normál rend, hogyan alakult a nyugdíjak reálértéke é vről évre. Az elmúlt két évben a nyugdíjak reálértéke több mint 25 százalékkal nőtt. Ezt nehéz úgy megítélni, hogy csökkent volna a nyugdíjasoknak járó juttatás, tehát azt gondolom, hogy ezt értékelni kell. Az előző négy évben nem nőtt ennyivel a nyugdíjak reálértéke, és itt a diszkrepancia igen jelentős, legalább 15 százalékpont a különbség. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDS Z. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Köszönöm, elnök úr. Áder képviselő úr azzal érvelt, hogy a gyermeket nevelő családok kétharmada megkapta tehát az adókedvezményt, és ez a kétharmad örült neki. Ez biztos, hogy így van, ezt nem lehet vitatni. Aki kap valamit, az ö rül neki. Igaz, hogy ennek a kétharmadnyi sokaságnak az egy része, mondjuk, a fele az alacsonyabb jövedelmi kategóriában azért örült, mert ezzel segítségére volt a kormány a lecsúszás akadályozásában, a másik felének még egy kis hab sem volt a torta tetejé n, mert sokkal magasabb a jövedelme. De én arról szeretnék beszélni, hogy ha ezt a pénzt, ezt a sok milliárdot - körülbelül 80 milliárdra volt tervezve - nem adókedvezmény formájában osztja szét az előző kormány, hanem családipótlékemelésre, akkor nemcsak az a kétharmadnyi gyermeket nevelő család örülhetett volna neki, hanem az az egyharmadnyi, aki igazán a mélyszegénységben él. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Zolt án képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Áder képviselő úr azt mondta, hogy a családok kétharmada jól járt az adókedvezménnyel, és Béki képviselő asszony azt mondta, hogy ezt nem is lehet vitatni. Dehogynem lehet, tiszt elt Ház, én vitatom is. A családok kétharmada ezzel nem járt jól; önök ugyanis úgy vezették be a családi adókedvezményt, hogy egyidejűleg jóval több mint a felével csökkentették azt az adójóváírást, ami a bérből és fizetésből élőket megillette. Ez a csökke ntés nagyobb összegű volt, mint a gyermekek után járó adókedvezmény, következésképpen ezzel a módosítással is a költségvetés járt jól. A családi adókedvezménynek abból a kétharmadból is csak azok örültek, akiknél nem jelentett nagyobb érvágást az adójóváír ás mérséklése, mint amennyi hasznot hozott a családi adókedvezmény bevezetése.
