Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás):
1741 duplájára nőtt, jelen kormányzati periódusban is az előzőhöz viszonyítva mintegy 30 százalékkal emelkedett. Az adósságterhek fedezésére már nem áll rendelkezésre az állami vagyon haszna, így azt csak növekvő adób evételekkel és egyéb költségvetési terhekkel lehet fedezni. Ezt látjuk nap mint nap. Szűkült viszont az adó- és járulékfizetők köre is. Ma jó másfél millió polgárral kevesebb áll alkalmazásban, mint a rendszerváltás előtt. A Magyarországon termelő tulajdon t szerzett külföldiek egy jelentős része adókedvezményekre tett szert. Ezek hosszú ideig fennmaradtak, és még egy darabig uniós tagként ezeket a kedvezményeket az egyezményeknek megfelelően meg kell tartani. Sajátos deformáción ment keresztül az állami köl tségvetés szerkezete. Bevételei egyre kevesebb adóalanytól folynak be, így akiket elér az adóhatóság, azoknak folyamatosan növeli az adó- és járulékterheit. A kiadási oldalon viszont százmilliárdokkal vonult ki az állam a tradicionális ágazatokból, az okta tásból, egészségügyből, rend- és honvédelemből. Ezekben az ágazatokban züllés, visszaesés volt általában tapasztalható. A kiadásnak egyre nagyobb hányadát kell az adósságszolgálatra fordítani. Az adósságszolgálati forintok általában ugyanúgy nem képezik a magyar állam polgárainak jövedelmét, mint ahogy értelemszerűen a külföldi tulajdonú, Magyarországon működő vállalatok profitja sem. Az állami költségvetés deformált szerkezetét mi sem jellemzi jobban, mint a tény, hogy egy bérforint vállalkozói kiadásból m indösszesen körülbelül harminc fillér kerül a munkavállalóhoz, a többi az államkasszában landol. Nem véletlenül fakadt ki az egyik nagyvállalkozó a minap, amikor kijelentette: a magyar munkavállalók lényegében az állam strómanjai, a munkaadónak nagy terhet okoznak, nekik kevés jut, az alkalmazás nyertese az állam. A torz szerkezet elleplezését szolgálja, hogy a közbeszéd folyamatosan a bruttó társadalmi termékről szól, szinte erre korlátozódik. Ezt hasonlítgatja a világ országaihoz és az uniós tagokhoz. Ren dre megállapítja, hogy a dolgok kitűnően alakulnak. Mélyen hallgat viszont arról, hogy a megtermelt bruttó társadalmi termékből milyen hazai jövedelmek keletkeznek. Pedig ha jólétről és annak növekedési szándékáról beszélünk, erről kell beszélni. Fel kelle ne hogy tűnjön, hogy miközben már a csatlakozás előtt is a tizenötök GDPátlagának 5152 százalékát állítjuk elő Magyarországon, a legtöbb bértétel hazánkban az uniós átlagnak csak 1520 százaléka. (11.40) Nincs külön kimutatás arról sem, hogy milyenek az arányok a magyar állampolgárok által tulajdonolt termelőtőkehozamok és a külföldiek által tulajdonolt termelőtőkehozamok között. Aki jólétről beszél, annak a magyarországi lakosok bérét és a magyar vállalkozások jövedelmezőségét kell a célfüggvénybe állí tani. Ezt teszik olyan országokban, ahol ugyancsak nagyarányú a külföldi tőke részvétele, a gazdaság nyitott és kicsi. Írországban vagy éppen Izraelben a pénzügyminisztérium havi rendszerességgel ismerteti a GDPadatok mellett a nemzetijövedelemadatokat i s. Írország a '73as csatlakozáskor a britek egy főre jutó nemzeti jövedelmének körülbelül 50 százalékát tudta felmutatni, ma viszont elkerülte azt, az írek felzárkóztak, mert az ír fontot nem értékelték le folyamatosan, így nem csökkent a munkavállalók un iós bére, és nem értékelődött le polgáraik vagyona, mert az ír és külföldi vállalkozó egyenlően kedvező adótételeket fizetett Írországban. Mert az írek polgáraikat nem az államkassza ügynökeiként használták, a munkaadóktól származó bérjövedelmek nagyobb há nyada a munkavállalók és nem az állam zsebében landolt. Mert az írek, ha növekedtek a nominálbérek, nem növelték rögtön az szjat, az áfát és a jövedéki adókat, így nem szedte ki másik kezük a munkavállalók zsebéből duplán a pénzt, amit az egyik néhány per ccel azelőtt berakott. Mert az írek eurómilliárdokkal növelték a köz és vállalkozó polgáraik vagyonát uniós források felhasználásával. Az írek vagyonossá tették polgáraikat, jövedelmüket is európai szintre emelték, így az írek felzárkóztak, mi azonban ma m ég nem ezen az úton járunk. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) :
