Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. BOROS IMRE (független):
1740 800 ezer gyermeknek a jövőjét, ha nem is megalapozza, de talán valamivel optimistábbá teszi ezen gyermekeket, és nem kilátástalanná az életüket. Az Országgyűlés, illetve a bizottságok elutasították az összes javaslatun kat, ami idevonatkozik, pedig ha a gyermekszegénységet nem számoljuk fel, akkor a szegény rétegek újratermelődésének a feltételeit biztosítjuk, és ez kormánytól független feladat. A nyugdíjasokról kellene még szót ejtenem, de meglehetősen rövid az idő. Vol t jó néhány olyan javaslatunk, amely a minimálnyugdíjat a minimálbérhez kötötte volna, hiszen ők vannak a legnehezebb helyzetben. Aztán volt olyan javaslatunk, hogy az uniós csatlakozás idején próbáljuk meg a nyugdíjat olyan helyzetbe hozni, hogy a régen n yugdíjba mentek nyugdíját igazítsuk a többiekéhez. Sajnos, ezeket is elutasította a kormánytöbbség. Az a baj, hogy ezekre a súlyos társadalmi problémákra a jelenlegi kormánynak nincs adekvát válasza. Sem a költségvetési törvény, sem az adótörvény, amely új abb terhekkel sújtja a szegényeket, amely újabb terhekkel sújtja a középosztályt, nem ad választ ezekre a kérdésekre. Tizenöt évvel a rendszerváltás után az Európai Unió tagjaként meg kellene értenünk végre, hogy nem a saját szándékaink hangoztatása a poli tika elsődleges feladata, hanem hogy valóban hatékonyan oldjuk meg azokat a társadalmi feszültségeket és problémákat, amelyek az elmúlt tizenöt esztendőben a magyar társadalmat sújtották. Ehhez egy újfajta gondolkodásra van szükség. Hadd említsem az ír pél dát, az ír csodát. Olyan, kormányciklusokon átívelő programokban voltak képesek a politika szereplői megegyezni, amelyek biztosították az ír nemzet számára a felemelkedést. Addig, míg mi ennek a felismeréséig és gyakorlatáig nem jutunk el, vitatkozhatunk i tt a parlamentben, de hogy a szegénységet, a társadalmi problémákat ily módon megoldani nem tudjuk, az sajnos biztos. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, a frakciók írásban történt előzetes bejelentkezésének megfelelően. Elsőként megadom a szót Boros Imre független képviselőnek. DR. BOROS IMRE (független) : Tisztelt Elnök Úr! Ti sztelt Ház! Hogy mi a jólét, arról sokan eltérő fogalmakat alkotnak. A hajléktalan a jólét beköszöntét ünnepli, ha fűtött szobában alhat, az alkoholista részére pedig jólét, ha valaki meghívja egy korsó sörre. Rendkívüli é lethelyzetek mellett a szabványos élethelyzetekben is eltérő fogalmak alakulhatnak ki a jólétről. Ha két család rendelkezik 200200 ezer forint havi jövedelemmel, de az egyik saját kertes házban lakik, a kertben megterem a zöldség, a gyümölcs, néhány háziá llatot is tartanak, más fogalmuk alakul ki, mint azoknak, akik ugyanezen 200 ezer forintból albérletben laknak. Ugyanez a 200 ezer forint kisközségekben több jólétet biztosít, mint a nagyvárosban. A jólét tehát a rendelkezésre álló jövedelemtől és a vagyon tól függ. A társadalom tagjainak jólétét jövedelmeik és vagyonuk növelése biztosítja. A rendszerváltás utáni évek ellentmondásosan alakultak a vagyonok és a jövedelmek tekintetében. Ez a folyamat ma sem zárult még le. A termelővagyon nagyobbik része állami tulajdonban volt korábban, ezt azonban a rendszerváltás hajnalán mintegy 22 milliárd dollárnyi külföldi adósság terhelte. A termelővagyon értékesítése ugyan megfelelt a piacgazdaság kialakítása követelményrendszerének, de ma már joggal mondhatjuk, hogy ne m emelte Magyarország polgárainak jólétét, vagy legalábbis azt, hogy általában nem emelte Magyarország polgárainak jólétét. A legjövedelmezőbb ágazatok ugyanis nem magyar, hanem jórészt külföldi tulajdonosok kezébe kerültek. Az állam termelővagyona jórészt megszűnt, adóssága viszont az évek alatt a
