Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1739 javak 6 százalékát birtokolja, középen a 61 százalék körülbelül a fennmaradó 64 százalékot birtokolja, de ők is megosztottak. A felső 6 százalék nem azért került oda, mert olyan teljesítmény áll mögötte, amely erre predesztinálná, hanem azért, mert olyan kapcsolati és információs tőkerendszer birtokosa, ami számára ezt lehetővé tette. Az alsó 33 százaléknak esélye sincs a feljebb jutásra. Szociológusok úgy mondják, hogy ők a roncstársadalom szereplői, akiknek szinte kilátástalan a helyzetük. És ott van középen a 61 százalék, amelyik felső része igyekszik a 6 százalékhoz legalább fogyasztási szokásaiban hasonlítani, de ez legfeljebb olyan eladósodáshoz vezet, amelyből számukr a nincs kiút. Ennek a középső résznek az alsó harmada pedig azért küzd, hogy le ne csússzon az alsó 33 százalékba, az alsó harmadba, mert onnan nincs visszaút. A rövid időt, amit hozzászólhatok, arra szeretném kihasználni, hogy két társadalmi csoport, vagy ha van idő, akkor három társadalmi csoport helyzetét világítsam meg. Az egyik a gyermekszegénység. A gyermekszegénység azért különösen fontos és azért különösen érdekes, mert a szegénytársadalom így születik ujjá, így épül ujjá, hogy ha már a gyermek szeg énynek születik, olyan lehetőségektől zárja el a társadalom, amely ebből a sorsból való kiemelkedést akadályozza meg. Egy tavaly közzétett akadémiai jelentés szerint Magyarországon minden harmadik ember szegénységben és minden nyolcadik ember halmozottan s zegény helyzetben él. Ez a tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy az elmúlt évek nagyhangú, örömittas jelentéseivel ellentétben a gazdaság növekedése nem függ össze, illetve a gazdaság növekedését nem követi a szegénység csökkenése, és ez már politikai probléma, társadalmi igazságosság kérdése. A gazdaság növekedése nem javított a nélkülözők helyzetén, mert nem elég hatékony a segélyezési rendszer. A szegénységet nagyban befolyásolja a családban élő gyermekek száma, a rezsiköltség, az esetleges hiteltar tozások összege. Magyarország lakóinak mintegy 13 százaléka, 1,3 millió ember él halmozott szegénységben, és a szegénység kockázata a kisgyermekeknél a legnagyobb. Egy kutatás szerint Magyarországon ma minden tíz gyermek közül négy szegénységben él. Megkér dezték a szegény sorban élő gyermekeket: minden hetedik teljesen kilátástalannak tartja az életét, kilátástalannak tartja a jövőjét. Szegény sorsú gyermeknek az számít, ahol a családban az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a 21 ezer forintot. Ez a sú lyos helyzet a nemzetközi megítélésünket is nagyban befolyásolja. Az UNESCO felmérése szerint a világ 23 fejlett ipari országa közül hazánk e tekintetben a huszonkettedik helyen áll. A gyermekszegénység felszámolása nem lehetetlen, csak politikai akarat és döntés kérdése. Mintegy évi 30 milliárd forint - ez körülbelül 15 kilométer autópálya megépítésének a költsége - ráfordításával a gyermekszegénység, amely nem 600, a mi számításaink szerint 800 ezer gyermeket érint, érezhetően enyhíthető lenne. Az MDF kép viselőcsoportja ezért felkérte a kormányt, hogy a családi pótlékot - mint az egyik olyan lehetőséget, költségvetési forrást, amellyel a gyermekszegénységet enyhíteni lehet, hiszen ennek a mértékét mindig az aktuális kormány határozza meg , kössük az átlag jövedelemhez, s ezáltal teremtsük meg ennek a pénzügyi intézménynek a biztonságát; ez legyen a mindenkori átlagjövedelem 10 százaléka. (11.30) Aztán javasolta a Magyar Demokrata Fórum, hogy Svédországhoz hasonlóan gyermekügyi biztos intézményét vezessük be Magyarországon. Svédország sokkal gazdagabb ország, mégis fontosnak tartja, és kitűnően működik. Felkértük a kormányt, hogy hozzunk létre egy gyermekügyi ombudsmant, gyermekügyi biztost, a kormány mind a három kérésünket elutasította. Aztán még arra is fe lkértük a kormányt, hogy az adóból utalható 1 százalék kategóriájában hozzunk létre egy újat, és azon civil szervezetek számára legyen ez felajánlható, akik a gyermekjóléttel foglalkoznak. Aztán gondoltunk arra, hogy talán egy olyan egységes tanulmányi ösz töndíjrendszer kellene, amely ennek a
