Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1736 A társadalmi rétegződéssel szociológusok már néhány évtizeddel ezelőtt kezdtek foglalkozni a 6070es években, tehát most már azt lehet mondani, hogy hosszú történeti múltja van az ilyen típusú vizsgálatoknak. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb a 80as évek legelején, illetve a 70es évek végén készített társadalmirétegződésvizsgálat Kolosi Tamás nevéhez kapcsoltan. Biztosan vagyunk a teremben sokan, akik emlékszünk arra a beszédes kifejezésre, hogy „terhes babapiskóta”, mármint hogy a társadalom szerkezetét, mondjuk, optimális esetben egy terhes babapiskótához lehet hasonlítani. Viszonylag szűk gazdag, tehetős réteggel, viszonylag csekély létszámú szegénységgel, és kidudorodó középréteggel, tehát széles középréteggel. A szocializmus éveiben azt feltételeztük, hogy körülbelül ilyen a szerkezet, merthogy nivelláltak voltak a jövedelmi viszonyaink. Régóta mérjük jövedelemtizedekkel, decilisekkel a jövedelemtávolságot. A 80as évek végén a szociológusok azt mutatták ki, hogy körülbelül olyan négyszeres a jövedelemtávolság a legalsó decilisben kiszámítható átlag és a legfelső decilisben kiszámítható átlag között. A rendszerváltás idejére, a 90es évek elejére ez a jövedelemtávolság megduplázódott, nyolcszoros lett az átlagos tá volság. Most a legfrissebb, a Tárki által végzett háztartáspanelvizsgálat adatai szerint az utóbbi három évben is érdemleges vagy említésre érdemes mozgás mutatkozik. A társadalmi riport adatai szerint 2000ben a vizsgált háztartásokban 7,5szeres volt ez a különbség, 2003ra 8,4 lett a társadalmi távolság. Tehát oda kell rá figyelni, hogy melyik decilisben hogyan változik. Azt ígértem az elején, hogy arról szeretnék beszélni, milyen a szórás, hogy egyes rétegek helyzete hogyan alakul, egyes társadalmi cso portok helyzete hogyan változik. Ilyen értelemben szeretnék szólni külön a gyermekesek, külön az idősek vagy éppen a fogyatékkal élők problémáiról, merthogy rengeteg tennivaló van. Általában persze meg lehet állapítani, hogy jólét mutatkozik; ha az ember e lindul autóval, és járja az országot, akkor azt látja, hogy a legtöbb település épül és szépül. (Lengyel Zoltán: Kivéve az, akinek a bank visszavette az autóját!) Ha a falvakban közlekedik, azt látja, hogy új házak nőnek ki, hogy van pénz mindabban, ami lá tványként megjelenik. (11.10) De szerintem nem mindegy, hogy a különböző rétegek végül is mennyi előnyt élveznek abból a változássorozatból, ami tetten érhető. Ez a kormány vállaltan baloldali kormány; a filozófiája, amit a kormányprogramban meghirdetett, arról szól, hogy megpróbálja az esélyeket kiegyenlíteni, a lehetőségeket mindenki számára elérhetővé tenni. Nos, nézzük a gyermekes családok helyzetét! Magyarországon 1 millió 200 ezer olyan háztartás van, ahol gyermeket nevelnek. Ebből az 1,2 millióból 22 0 ezer olyan család van, amelyik nem jelenik meg az adórendszerben, amelyik tehát eleve kívül esik azon a lehetőségen, amire Áder János máig büszke, hogy a Fidesz az előző ciklusban bevezette a gyermekek után járó adókedvezményt. Ehhez a számhoz hozzátehet ünk még 150 ezret, akik viszont az APEH statisztikája szerint csak részben, kisebbnagyobb részben tudják érvényesíteni azt a lehetőséget, azt a kedvezményt, ami rendelkezésre áll. Ez a két szám együtt 370 ezer gyermekes háztartást jelent, a gyermekes csal ádok 34 százalékát, akik nem jártak jól a gyermekek után járó adókedvezménnyel. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy kormány részéről mindig filozófiai kérdés, hogy a beszedett adókat hogyan akarja felhasználni, filozófiai kérdés, hogy hogyan csoportosítja újra, hogyan csoportosítja át a különböző rétegek között a forrásokat. A Fidesz koncepciója, kimondva, kimondatlanul - néha beszéltek róla, de többnyire hallgattak róla , tudatosan és vállaltan igazából az volt, hogy középre koncentráljanak, amiből az következ het, hogy a lecsúszást fékezik. Az alsó középosztályban elhelyezkedő emberek lesüllyedését, helyzetük romlását próbálta fékezni az az intézkedéscsomag, amit csináltak. Ezenközben egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy mi van azokkal a rétegekkel, amelyek már lent vannak, amelyek már lecsúsztak. Annak idején az adókedvezmény bevezetésével párhuzamosan nem emelték a családi pótlékot. Büszkék voltak rá, hogy mennyit adnak a gyermekes családoknak, de nem törődtek vele, hogy azok a családok viszont, amelyeknél nem jelenik meg az adókedvezmény, rosszabb és még rosszabb helyzetbe kerülnek.
