Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
1714 szakmai ismeretekkel rendelkező, pártatlan köztiszt viselők intézzék - mondja ki a törvény. Önök ezt az alapelvet sértik meg, önöknek a bejelentett létszámleépítés nem cél, hanem eszköz a tisztességes dolgozók elbocsátására. Ez helytelen. Mit mond Bibó István? Így a félelem, a veszély állandó érzésében szab állyá vált mindaz, amit az igazi demokráciák csak az igazi veszély órájában ismernek: a közszabadságok megkurtítása (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , a cenzúra, az ellenség bérenceinek, árulónak a keresése, a mindenáron val ó rendnek vagy rend látszatának és a nemzeti egységnek a szabadság rovására való erőltetése. Bibó szavait ajánlom figyelmükbe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , tisztelt képviselőtársaim, talán még nem késő. (Taps az ellenzé ki oldalon.) (9.20) ELNÖK (Harrach Péter) : Kérdezem, a kormány nevében ki kíván válaszolni. Megadom a szót Juhász Gábor államtitkár úrnak. JUHÁSZ GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Képviselő Úr! Arra számítottam, hogy valami komoly témával tetszik majd előállni, hiszen a napirend előtti témája elvileg ilyen. Ehhez képest azt láttuk, hogy nekünk próbál ön leckét adni Bibóművekből, és azt hallgattuk végig, hogy ön nem állít kevesebbet, mint ho gy most soron van a tisztességes dolgozók elbocsátása. Kérdezem: akkor a tisztességtelenek maradnak? Nem állít kevesebbet, mint hogy aki ragaszkodik a törvényességhez, annak mennie kell. Kérdezem: ezek szerint, akik maradnak, akik maradunk, azok mind a tör vénytelenséget választjuk? És nem állít kevesebbet, mint hogy a kormány a törvénytelenség útján halad - amire most tisztelettel felszólítom, hogy gondolja meg, vonja vissza, és tessék bocsánatot kérni ezen kijelentés miatt! Ön egy olyan válogatást prezentá lt ma a tisztelt Háznak, noha körbeülték mind a tízen, akik itt vannak az ülésteremben - bocsánatot kérek, heten, önök mind a heten körbeülték , amely, úgy hiszem, részint méltatlan valamennyi köztisztviselőhöz, aki ma ebben az országban munkát végez, rés zint méltatlan valamennyi olyan közalkalmazotthoz, akiket ön ma a szájára vett. Úgy hiszem, az a megközelítés, hogy vannak a jók meg vannak a rosszak, ez a Fidesz pártpolitikai ideológiáján kívül ebben az országban nem divat, remélem, hogy nem is lesz, és mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy ne lehessen az embereket akár munkavállalóként, akár sima állampolgárként, a köztársaság polgáraként jókra és rosszakra osztani. Hiszen ettől már csak egy lépésre van az, amit ön nem mondott ki, de én szívese n kimondom: nem lehet sem ön, sem én - hangsúlyozom, ön sem - annak eldöntője, hogy ebben az országban ki a jó meg ki a rossz; ki az, aki tisztességesen végzi a munkáját, ki az, aki tisztességtelenül, ki az, aki törvényesen és ki az, aki törvénytelenül. Az a megközelítés, ahogy most ezt ön prezentálta nekünk, nemcsak hogy nagyon rossz, hanem visszautasításra is érdemes. Nem tanácsolom senkinek, azon egyszerű oknál fogva, hogy aki azt hiszi, ő képes eldönteni a különbséget jó és rossz között ilyen egyértelmű en, képes azt megállapítani, hogy majd akik mennek - merthogy a közszférában egy kicsit valóban a létszám elszaladt , azok mind a tisztességesek, és akik maradnak, azok a tisztességtelenek. Hogyan képzeli ön, képviselő úr, ha netán kormányra kerülnek majd valamikor, akkor ott csak csupa tisztességtelen és törvénytelen köztisztviselővel fognak találkozni?! (Közbeszólás: Nem erről beszéltünk. Ez csúsztatás.) Hogyan gondolhatja azt, hogy van joga vagy oka kiragadni adott esetben a fővárosi közigazgatási hivatalvezetőt ebből a sorból, és azt mondani, hogy vélhetőleg politikai okok miatt menesztették? Tessék belegondolni, ha politikai okok miatt menesztették voln a, és az utódját politikai okok miatt nevezték volna ki, akkor minden bizonnyal abban a bizonyos kényes politikai ügyben legalábbis másfajta álláspontra helyezkedne. (Közbeszólás: Ezek tények.) Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy azok a vádak, amelyeket ön most itt szépen a fejünkre olvasott, részben, azt hiszem, nem
