Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter): - KARSAI PÉTER (MDF):
1715 válnak se a parlament dicsőségére, de az önére a legkevésbé. Ezek a vádak visszautasítandók és teljességgel megalapozatlanok. Kérem önt, ne próbálkozzon a jövőben azzal, hogy a köztisztvisel ők között egyfajta jó vagy rossz, törvényes és törvénytelen határvonalat húzzon. Fogadja el, hogy a mindenkori kormánynak és a törvényeknek megfelelően működnek ezek a hivatalok, a benne lévő emberek mindegyike tisztességes, magas felkészültséggel rendelke zik, ugyanakkor időnként szokták őket cserélni. Ön ezt pontosan tudja, hiszen amikor önök kormányoztak, éppen úgy cserélték őket időről időre, ahogyan ez most is megtörténik. Tehát semmi rendkívüli, semmi extra dolog nincsen. Az a politikai szembeállítás, amivel ön próbálkozik, pedig nevetséges. Kérem önt, a miatt a kijelentése miatt, hogy a kormány a törvénytelenség útján halad, kérjen tőlünk bocsánatot! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Ugyancsak na pirend előtti felszólalásra jelentkezett Karsai Péter frakcióvezetőhelyettes úr, MDF, “Gulágra emlékezvén” címmel. Öné a szó. KARSAI PÉTER (MDF) : Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Október 15én emlékeztünk újkori történelmünk egyik legsötétebb fejezetére, a nyilas hatalomátvétel 60. évfordulójára és az azt követő vészkorszak napjaira. És elkezdődött még valami ezen a hatvan évvel ezelőtti őszön, ami legalább ennyire vészjósló volt: 1944ben a beözönlő szovjet katonaság razziái a megalakuló helyi kommunista pártszervezetek által összeállított névsorok révén és a rendőrség közreműködése nyomán mintegy százezernyi magyar testvérünk számára a szovjet Gulág szervezet rabszolgasorsnál is rosszabb sorsot tartogató kényszermunkatáborainak története. És jó, ha a nyol ckilenc éves borzalmak kiállása, véletlen túlélése után 68 százalékuk hazavergődhetett. Azt is tudjuk már, hogy szinte mindegy volt, Cseka, Gulág vagy magyar ávó hurcoltae el az áldozatokat. Mindezek és más, nemrégen még szocialistának nevezett országok szervezetei hasonló módszerekkel, hasonló célokat szolgáltak: terrorral őrizni a fegyverekkel elorozott hatalmat, kiirtani azokat, akik ellenálltak, ellene szóltak. De mielőtt tömeges éh- vagy fagyhalált szenvedtek, erejük utolsó megfeszítéséig dolgoztatt ák őket a Jegestenger tundrás partvidékein, a Kolafélszigettől a Kurilszigetekig, a Donyecmedence kőszénbányáitól Kazahsztán félsivatagos sztyeppéjéig; itthon meg - bár méreteiben szűkebbre fogva - Recsk kőbányájától Kormó kiszáradt pusztaságáig. De ne mcsak a Kárpátmedence magyarsága és német ajkú polgárok tömegei jutottak ilyen szánalmas sorsra, hanem a leninisztálini Szovjetunió szerencsétlen alattvalóinak millióira, a leigázott finnekre, balti nemzetekre, lengyelekre, a háború végén legázolt Németo rszág német tömegeire szintén hasonló sors várt. Sztálin 1953ban halt meg. Halála nemcsak gyászba döntötte a bolsevista rendszer vezetőit, de bizonyos engedményekre is késztette őket. A Gulágmunkatáborokból így vergődhettek haza a túlélők a kezükbe nyomo tt, ártatlanságukat igazoló rehabilitációs bumázskákkal együtt, mégpedig Rákosi Mátyás tiltakozása ellenére. A Rákosirendszer ugyanis továbbra is megbélyegzett fasisztaként kezelte őket. Ha ezekre az eseményekre meg a második világháború borzalmaira, az o rosz csapatok által végrehajtott milliónyi erőszakra, majd a rablás és az elnyomás országos méretű és évtizedekre szóló kiterjesztésére gondolunk, nehéz elképzelni, hogyan tudták belevésni, belenevelni az azóta felnőtt két nemzedékünkbe, hogy mi magyarok 1 94445ben felszabadultunk, s hogy április 4e a hála ünnepe, nem pedig Muhi, Mohács, Trianon után egy újabb magyar tragédia évfordulója. Tisztelt Ház! Az idén jelent meg szülővárosom 19451960 közötti helytörténete. A Gulágsorsokról abból is keserű ízelí tőt kaptam. S akikről azok a keserű sorok szólnak, szüleinknek,
