Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 18 (175. szám) - A közbeszerzésről szóló 2003. évi CXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója:
1690 a képviselői indítvány által orvosolni kívánt probléma rendezésére is. Az új jogintézményt szabályozó törvényjavaslat még ez évben benyújtásra kerülne az Országgyűléshez. Végezetül még egyszer annyit szeretnék elmondani, hogy bár az indítványt természetesen jóhiszeműnek, jó szándékúnak és megoldási javaslatot kínálónak gondoljuk, sajnos támogatni a kormány az imént említettek miatt nem tudja. (Tirts Tamás: Felháborító! Önök a puhák! Mondjon le!) ELNÖK (Harrach Péter) : Most a bizott sági előadók következnek. Elsőként megadom a szót Kóródi Máriának, a költségvetési bizottság előadójának, szintén ötperces időkeretben. DR. KÓRÓDI MÁRIA , a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisz telt Képviselőtársaim! Abban a sajátos helyzetben vagyok, a költségvetési bizottság többségi előadójaként azt kell elmondanom, hogy a költségvetési bizottság 11:7 arányban támogatta a tárgysorozatbavételt (Tirts Tamás tapsol.) , viszont 9:9 volt az az arán y, ami az általános vitára való alkalmasságról döntött, ami azt jelenti, hogy a költségvetési bizottság többségi véleményt nem fogalmazott meg az általános vitára való alkalmasság kérdéskörében. (18.30) Ez a szavazati ará ny is mutatja, hogy itt egy olyan kérdésről van szó, amely kérdésnek az áttekintése rendkívül fontos azért is, mert vannak olyan elemei ennek a közbeszerzési törvényi szabályozásnak és ezzel összefüggésben az önkormányzati törvény szabályainak, amelyeknek az ütköztetése ma még valójában nem történt meg. Szükség lenne annak áttekintésére, hogy amikor az önkormányzati szervezetek, vállalatok, vállalkozások valamilyen olyan feladatot látnak el, amely rájuk nézve törvényben előírt és kötelező feladat, és ezt sa ját szervezetükön keresztül látják el, akkor ennek a szervezetnek milyen jogosítványai vannak, mi az, ami az önkormányzati törvényből eredő feladatellátáshoz szükséges jogosítvány. Amikor a közbeszerzési törvénnyel összevetjük az önkormányzati társaságok k ötelező közfeladatellátását, akkor azok, akik amellett érvelnek, hogy a közbeszerzési eljárást ki kell terjeszteni ezekre a szervezetekre is, azok azzal érvelnek, hogy de hiszen közpénzről van szó, meg kell védenünk a közpénzt, és nyugodtan mérjék meg mag ukat, menjenek ki a versenyre. Igen ám, de a másik oldalon ott vannak azok a pénzeszközök, amelyeket az önkormányzat valamelyik időpontban a saját társaságainak a feladatellátáshoz szükséges eszközök megteremtésébe befektetett. Ha például egy ilyen közfela dat ellátására létrehoz egy szervezetet egy önkormányzat, abba megveszi a szükséges eszközöket, feltölti a berendezési tárgyakat, tehát egy csomó közpénzt tesz be abba a szervezetbe, amelyet működtet. Ha pedig a következő időszaknál, egyegy szolgáltatási időszak lejárta után a közbeszerzési eljárásba be kell kapcsolni az önkormányzati céget is, könnyen lehet, hogy abban az árkínálatban az önkormányzat alá kínálnak, ami lehet, hogy átmenetileg olcsóbbnak tűnik, de ott marad az önkormányzati vállalat önkormá nyzati tulajdonában az az eszközrendszer, amivel aztán pedig nem tudunk mit kezdeni, nem tudjuk kihasználni, nem tudunk vele dolgozni. Tehát itt többféle szemléletmódot kell egymással ütköztetni, és ma ez az ütköztetés valójában még nem történt meg, mert e nnek a kérdésnek a kezelése csak és kizárólag a közbeszerzés oldaláról merül fel. Azt mindannyian elismerik, akik ebben a kérdésben az apparátus részéről állást foglalnak, hogy szükség lenne egy olyan szabályozásra, ami a kötelező közszolgáltatási rendszer nek a törvényi szabályozási kereteit adja meg, és ha jól tudjuk, ennek érdekében már az eljárások meg is kezdődtek. Gyakorlatilag elindult egyfajta gondolkodás azon, hogy milyen módon születhet meg ez a törvény, amely a közérdekű közszolgáltatások kereteit rendezi. De azt valamennyien tudjuk, hogy egy ilyen törvény megszületése legalább egykét éves idő, de mindenesetre elég hosszú idő ahhoz, hogy ezalatt valójában az önkormányzati társaságok adott esetben kárt szenvedjenek. Azt pedig látnunk kell, hogy
