Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - PODOLÁK GYÖRGY (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor):
1596 Azt gondolom tehát, hogy azok a termelők, amelyek nem képesek ténylegesen erre a minőségi pályára állni, sohasem fognak tudni versenyezni azokkal a távolkeleti termelőkkel, ahol napi 1 dolláros munkabért fizetnek a munkavállalónak. Miközben jogosak az igények, hogy a hazai bérszínvonal valahogy közelítsen az uniós bérszínvonalhoz, nyilvánvaló, hogy ezen a speciális területen történetesen nem az uniós bérekkel van versenyben a haz ai termelő, hanem egészen más bérszínvonallal. Amikor nekem is volt alkalmam az egyik említett - hadd ne mondjam a nevét - cipőgyárban megnézni, hogy hogy tudnak alkalmazkodni ehhez a helyzethez, milyen módon reagálnak, változtatnak, azt kellett látnom, ho gy miközben mindent megtettek annak érdekében, hogy minimálisra leszorítsák a költségeiket, tényleg nagy odaadással dolgozik az egész munkavállalói kör és nem irigylésre méltó munkában, ott görnyedve a gépek fölött napi 8 vagy még több órában - az ingázást hozzászámítva még lényegesen nagyobb leterhelés mellett , mindazt az áldozatot meghozzák, ami tőlük telik, de ha nekik versenyezni kell a - mondom - napi 1 dolláros munkabérrel, akkor kész. Ezt nem lehet állami támogatásból megoldani, és nem is érdemes. Nyilván az állami támogatásokat, a fejlesztésisegítési eszközöket ahhoz kell biztosítani, hogy ne ezekkel a termékekkel versenyezzenek, hogy világos legyen, hogy ez egy más szintű kínálat és más szintű termék, mint ami ezekről az olcsó piacokról érkezik h azánkba; ne csak Magyarországon, hanem lehetőleg a teljes exportpiacainkon, az Unióban és az Unión kívül is versenyképesek legyenek ezekkel a termékekkel. Köszönöm szépen a figyelmüket. (17.40) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most kétperces felszólal ásokra kerül sor. Először Podolák György képviselő úrnak adom meg a szót, MSZP. PODOLÁK GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm, elnök úr. Egyetlenegy gondolatra szeretnék reagálni, amit az államtitkár úr elmondott az előzőekben: államtitkár úr, igen, úgy értjük. Tehát az nem elfogadható a mai magyar gazdaságban, hogy csak azért támogatunk valakit, mert létszámot tart meg. Ez nem működik, ez maga a halál. Tehát ez a pálya nem járható egyetlenegy kistelepülésen sem. De az igen, és úgy gondolom, vannak olyan pályák a könnyűi parban is, hogy nem a napi egydolláros munkabérrel kell neki versenyezni, hanem vannak esélyek és lehetőségek, amelyek magasabb kvalifikáltságú, színvonalas munka végzésére adnak lehetőséget. Sajnos, most már kis vállalkozásaink vannak és nem nagy gyárak, amelyeknél jelentős technológiai beruházásokra van szükség, de ezeket a kisvállalkozásokat kellene olyan helyzetbe hozni, amelyek családi vállalkozások vagy 51015 fővel működnek, hogy technológiailag eljussanak egy olyan szintre, hogy legyenek olyan besz állítók, vagy olyan speciális termékeket állítsanak elő ruhaneműben is, amely minőségi. De ma éppen nincsenek meg ezek a lehetőségek, hiszen neki olyan kondíciókkal kell pályáznia a különböző beruházási pályázatokon, ahol esélye nincs, hogy hozzájusson, fo rrása sincs. Tehát lehet, hogy az a döntés, amit a kormányzatnak ebben a kérdésben hoznia kell, nem arról fog szólni, hogy a munkaerőt ezen az ágon fogom támogatni, hanem arról fog szólni, ha beruházás van könnyűipari területen, ilyen é s ilyen technológia, ott jelentősebb állami hozzájárulás vagy kedvezményezettség, vagy pályázati nyerési lehetőség van. Csak így képzelhető el. Ha valami eleve halálra van ítélve, azt nem érdemes még lélegeztetéssel sem fenntartani, tehát az kárára lenne m indenkinek. Igen, mi ezt így gondoljuk, csak találjuk már meg az útját, hogy ezt hogy tehetjük meg közösen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Németh Zsolt képviselő úrnak, MDF.
