Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
1589 Könnyű fölmérni, itt képviselőtársam világosan elmondta, hogy egy komolyabb üzem bezárása kétmilliárd forint kiesést jelent. Lehet, hogy egy bővülő ipari termelés esetén erre legyinthet egy p énzügyi kormányzat, de ott helyben, abban a kis régióban ez megoldhatatlan probléma és az egész ország struktúráját sértő kérdés, mert onnan az emberek elvándorolnak, kilátástalan helyzetet érzékelnek, és nem kell csodálkozni, hogy a gyermekvállalási kedv, egyáltalán a jövőben való hit kérdése is problémát okoz, hogy öngyilkosságra hajlamos a magyar lakosság, nem lát jövőt maga előtt. Ezek mind azok a kérdések, amelyekkel a politikának nagyon komolyan kell foglalkozni, és mindent meg kell tenni annak érdeké ben, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek bizalmat és valódi lendületet tudnak adni az országnak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót Latorcai János képviselő úrnak, Fidesz, szintén 8 perces időkeretben. DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem új keletű problémáról van szó, hallhattuk ezt, ahogy már Farkas Imre képviselőtársam a tulajdonképpeni expozéjában fölvezette, hiszen egy történelmi fejlődés eredményeképpen jutott oda ez az iparág, a textil, ruházati, cipő- és bőripar, amiről most beszélünk, amelynek következtében ez a helyzet előállt. Sok képviselőtársam úgy fogalmazott, hogy a 24. órában vagyunk, és azt hiszem, nem járunk az igazságtól messze, ha azt mondjuk, hogy ez a helyzet valóban így áll. Azt vártuk volna, hogy ezeknek az ágazatoknak a jövőt jelentő, túlélést biztosító megoldásait illetően az egymás után következő kormányzatok többet tegyenek, mint amennyit az e ddigiekben sikerült tenni. Mi a helyzet ismeretének feltárásában viszonylag könnyű helyzetben voltunk, hiszen a gazdasági bizottság évről évre áttekintette ennek az iparágnak a sanyarú helyzetét, évről évre kezdeményeztük, hogy történjenek változások. Nem lennénk igazságosak a felügyeletet ellátó minisztériumhoz, ha ezt a munkáját nem ismernénk el, hiszen abban, hogy mi egy alapos ismeret birtokában vagyunk, bizony nagy segítséget kaptunk a minisztériumtól, a szakmai szervezetektől és részben azoktól a váll alkozóktól, akik személyes kapcsolatukban, kapcsolatrendszerükben megkerestek bennünket. Azonban azt hiányoljuk, hogy nem sikerült eddig megoldásokat találni, pedig meggyőződéssel valljuk valamennyien, éppen azért, mert már annyira ismerjük a helyzetfeltár ásokból a problémát, hogy van vagy lenne lehetőség olyan intézkedések meghozatalára, amelyek segítségével igenis van továbbélési lehetőség, van megoldás. Nem azt kérjük és nem azt szeretnénk elérni, hogy valamiféle lyukas zsákba töltsük bele az adófizetők pénzét, azt hiszem, erre senki sem vállalkozik, de ahogy több képviselőtársam szájából is elhangzott, az a szakmakultúra, amelyik ebben az ágazatban rendelkezésre áll, az a tudás, amelyet ott megszereztek, az a technológia, amelyik versenyképes, az új megm érettetésben is jelentősen vagy továbbélhető jövőképpel tudjon működni. Nagyon sokszor kapjuk azt a nagyon leegyszerűsítő, spontánnak tűnő minősítést, hogy nem igazán lehet mit tenni ezen a területen, hiszen az Európai Unió az erre vonatkozó támogatásokat nagymértékben gátolja. Ha valaki az elmúlt időszakban áttekintette, hogy az Európai Unió pontosan e területen milyenfajta intézkedéseket és támogatási rendszereket valósított meg, akkor azt látja, hogy nincs új a nap alatt; az Unióban ezt tudták, és példáu l Spanyolországban vagy Portugáliában, figyelemmel ennek az ágazatnak a foglalkoztatásban, az exportban betöltött szerepére, az adott ország teljesítményére gyakorolt hatására, igen jelentős európai uniós támogatásokat biztosítottak. Vitathatatlan az is, h ogy az utóbbi időben az Unió erőteljesen ragaszkodott az állami támogatásokra vonatkozó közösségi szabályok szigorú betartásához, de nem jelentette ez azt, hogy emellett az egyes országok úgynevezett saját speciális támogatást nem valósítottak meg, mondjuk , a fejlettebb országok körében. Olaszország példáját szeretném említeni, ahol speciális övezeteket
