Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1588 Miért történik ez? Természetesen mondhatjuk, ho gy világtendencia, hiszen megtörténik az Egyesült Államokban, NyugatEurópában, hogy ezek az iparágak bizonyos értelemben visszaszorulnak. De azért mindenütt találkozunk olyan védelmi intézkedésekkel, hogy legalább ennek az iparágnak a lelkét, az élen járó technológiáját, azt a szellemi tőkét, amit felhalmoztak benne, valamilyen módon hasznosítsuk, akár a kereskedelembe átvive, vagy pedig olyan új gyártási kultúráknak a megteremtésével, amelyekkel ott maradhatunk a világpiacon. Ehhez természetesen egy jó ér telemben vett paternalista hozzáállás szükséges, elsősorban az állam részéről. Ezt már Nobeldíjas közgazdászok is megállapították, több esetben is, hogy esszenciálisan tiszta versenygazdaság, esszenciálisan tiszta kapitalizmus soha nem volt, és nem is les z. Tehát meg kellene nézni azokat a tapasztalatokat, amelyekkel nálunk sikeresebb nemzetek megoldották ezt a gondot. Ehhez viszont világos elemzések kellenek, felismerni, hogy milyen módosításokkal, milyen intézkedésekkel tudjuk azt a feltételrendszert kia lakítani, amellyel az iparág számára menekülési utat tudunk biztosítani. Ez természetesen a kereskedelemre vonatkozik első pillanatban, hiszen látjuk, hogy megállíthatatlanul és minden bevándorlási kvóta ellenére valami eszméletlen ütemben szaporodnak a tá volkeleti üzletek a kistelepüléseinken is, már nem csak Budapesten és a nagyvárosokban. Nem volna ez baj, ha ugyanazokkal a feltételekkel indulna egy ilyen üzlet, mint a magyar vállalkozók részéről. Ez kezdődik a vámolásnál, folytatódik a foglalkoztatásná l, az eladásnál, a számlaadásnál, és ha az egész folyamatot megvizsgáljuk, akkor érzékelhető és mérhető a rendkívül negatív összehasonlítás az adózás szempontjából a magyar kereskedőkkel, magyar termelőkkel szemben. Van emögött természetesen egy nagyon szo morú dolog, hogy miért is nézi ezt a világ nagypolitikája bizonyos tehetetlenséggel. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy Kínában, Thaiföldön és több távolkeleti kisebbnagyobb országban éppen európai és amerikai nagybefektetők dolgoztatnak, esetleg nyugdí jalapok fektetik oda a pénzüket, hogy az ottani olcsó munkaerővel, a termelés korlátlan felfuttatásával biztosítsák a maguk nyereségét. Természetesen biztos, hogy jól jön annak a nyugdíjalapnak vagy annak a nagytőké snek ez az extraprofit, mert nem titok, hogy sok esetben 80 százalékos a haszon; még a tőzsdén is volt olyan időszak, amikor az amerikai tőzsdén a távolkeleti piacokon 80 százalékos hasznot tudtak évente realizálni. Emiatt nyilvánvaló, hogy a politikai sz ándék is sokkal kisebb arra vonatkozóan, hogy ezt egy világos, normális kereskedelmi mederbe tereljük, kezdve ott, hogy például a kínai fizetőeszköz jelen pillanatban is 40 százalékkal leértékelt. Úgy gondolom, azon túl, hogy kiment oda Medgyessy Péter tár gyalni, és lehetőséget teremtett a kínaiaknak befektetésre, a Malév megvásárlására, meg autópályaépítésre, ilyen ajánlatok hangzottak el, ezen kívül nem tudom, mi hangzott el arra vonatkozóan, hogy a rendkívül negatív kereskedelmi mérlegünkön hogyan is le hetne javítani. Többek között a forint és a jüan viszonyát is meg kellett volna vizsgálni, és akkor abban a pillanatban egészen más relációja van ezeknek a kérdéseknek. Azért fontosak ezek a kérdések, mert ez nem lesz mindig így. Nyilvánvaló, hogy néhány é ven, maximum egy évtizeden belül ezek a dolgok valamilyen irányban visszarendeződnek. És akkor, ha ezt az időt nem tudjuk átvészelni, akkor teljesen nullára üthetjük a könnyűiparunkat, holott ha helyes védelmi intézkedésekkel megteremtjük annak a lehetőség ét, hogy legalább a jók vagy a legjobbak piacon maradhassanak, és tovább tudjanak élni, akkor 910 vagy 15 év múlva is előre tudunk menni ebben a kérdésben, de ha tehetetlenül feltartott kézzel állunk, mint valami kisgyerek, egy ilyen nemzetközi kihívás el őtt, akkor nyilvánvalóan nem lesz semmi esélyünk arra, hogy felálljunk a padlóról. (17.00) Azért gondolom, hogy valóban nagyon fontos ez a határozati javaslat, hogy a kormány komolyan és nem egy tárcára vonatkozóan, hanem komplexen vizsgálja és tegyen inté zkedési sort arra vonatkozóan, hogy hogyan tudunk ezen javítani.
