Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1546 hulladék, legyen kevesebb a szemét, mégpedig nem úgy, hogy megtermeljük, aztán visszagyűjtjük, hanem úgy, ahogy ezt a modernebb világban már kitalálták, vagy legalábbis próbálják érvényesíteni; nevezetesen: keletkezzen már eleve k evesebb hulladék, tehát legyen kevesebb a szemét. A másik fontos szempont, ami bennünket vezérel, hogy bizony ne kerüljön ennyibe. Mert ha alaposan megnézzük, jelenleg az egyre növekvő hulladékhegy, szeméthegy, palackhegy árát mi mindannyian, többszörösen fizetjük meg a társadalom polgáraiként, esetleg fogyasztókként. Azt gondolom, senki számára nem jelent meglepetést, hogy minden gazdasági szabályozó az árakat befolyásolja. Ha tehát valamilyen termékdíj van, márpedig termékdíj elég régóta van a csomagolóan yagokon, akkor ez úgy beépül a termék árába. Tehát akkor, amikor odamegyünk a polchoz, és levesszük, fizetünk. Majd amikor valaki eldobja - nem mondom, hogy én, mert én nem dobom el, én legalább magamnak megspórolom ezt , tehát ha valaki eldobja a palacko t, de sajnos az is, aki a hulladékszigethez megy, és oda visszadobja, az másodszor is fizet, mert ugyan az ő számára ennek az értéke nulla forint, de ennek valós gazdasági értéke van. Ezt elő kellett állítani. Ő ezt tehát megfizeti - ez a második költség. A harmadik költség, amiről ugyancsak szólt a miniszter úr, a szemétszállítási díj; az bizony folyamatosan növekszik. Ez a harmadik tétel, amit a növekvő hulladékhegyek áraként mindannyian megfizetünk. És a negyedik? El is hangzott, ez pedig nem más, mint h ogy miközben egyre több úgynevezett zöldadóbefizetés van, egyre több például a termékdíjfizetés, bár a mentességek kapcsán ezzel ellentétes tendencia is érzékelhető, azért az ártalmatlanításra, elhelyezésre, hulladékkezelésre ennél jóval, de jóval több ös szeget fizetünk. Tehát adózó állampolgárokként adóforintjaink bizonyos hányada is erre megy. Négyszer fizetjük meg tehát azt, hogy növekszik a szeméthegy. (13.40) Ezen a helyzeten változtatni kell. E helyzet változtatása érdekében nagyon fontos tudni, hogy egy környezettudatos gondolkodás abból indul ki, hogy legyen kevesebb szemét. Kérdezem én: a környezettudatos gondolkodó a fogyasztó vagy maga a gyártó? A gyártónál kezdődik tehát a történet. A gyártó azonban, ő már csak ilyen, semmit nem csinál a saját p rofitérdekei ellen. Ami profitban hazavihető, azt hazaviszi. Nem bántom érte, igaza van. Ezért tehát a megfelelő ösztönzőket kell beépíteni az ösztönzésre jogosult államnak ahhoz, hogy az ő tudatossága is a környezet irányába forduljon. Ennek az ösztönzésn ek fontos eszköze az úgynevezett termékdíjtörvény, aminek éppen a módosításán fáradozunk. Azt gondolom - és ezt a Magyar Szocialista Párt nevében mondhatom , függetlenül attól, hogy valóban kormányrendeleti szinten kell szabályozni a mentesség körét, a ko rmány nem tekinthet el attól a parlamenti döntéstől, amelyik azt mondja, hogy teljes mentesség csak hulladékmentesség esetén vagy teljes újrahasznosítás esetén lehetséges. Azt gondoljuk, az arányok megfelelő mozgásteret biztosítanak ahhoz, hogy az egyébkén t a hulladékgazdálkodásban élharcosnak tekinthető, koordináló szervezeteket is létrehozó gazdálkodók az arányoktól eltérő arányban kapjanak valamilyen mentességet, de meggyőződésünk, hogy százszázalékos mentesség csak akkor adható, ha megszűnt a termékdíj kivetésének az oka, nevezetesen, ha nincs hulladék. A gyártói felelősség fontos kiindulópont. Az egyik nagyon fontos indoka a mostani törvénymódosításnak az, hogy ösztönözni kell a lakossági szelektív gyűjtés terjedését. Teljes mértékben igaz és remélhető, hogy oszthatjuk azt az optimizmust, amit miniszter úr megfogalmazott, nevezetesen, hogy robbanásszerű terjedés előtt állunk. Ugyanakkor látni kell, hogy vannak ezzel ellentétes törekvések is. Lehet, hogy adminisztratívnak tetszik egy 8, 12 vagy 20 százalé kos kötelező arányú előírás a tekintetben, hogy ha a koordináló szervezet teljesíti a feltételeket, akkor milyen hányadban kell hogy származzék az általa újrahasznosított hulladék a lakossági szelektív gyűjtésből. Meggyőződésünk, hogy önmagában a kötelező átvétel - aminek az ellenőrzése sem kellően biztosított - nem kellő garancia arra, hogy érvényesüljön az a szívóhatás, ami a szelektív gyűjtés robbanásszerű elterjedéséhez vezet.
