Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - IVANICS ISTVÁN (Fidesz):
1535 A 2003. évi költségvetés tárgyalásánál kértem a pénzügyminiszter urat, hogy a következő esztendő költségvetésének készítésekor mindenképpen készüljön vagyonmérleg. Er re ígéretet is kaptunk, ez az ígéret azóta sem teljesült. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Hozzászólásra megadom a szót Ivanics István képviselő úrnak, Fidesz. IVANICS ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tiszt elt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két témával szeretnék foglalkozni. A már előttem szólók is részletesen elemezték a 4. és a 9. §ban megjelölt nagy horderejű változást, amely az önkormányzati, illetve az állami vagyonnak a kezelésbe adásáról és ennek a módjáról rendelkezik. A másik terület a kis- és középvállalkozások védelmével, illetve működésük megkönnyítésével foglalkozik. Tudomásom szerint a Kereskedelmi és Iparkamara is eljuttatott a minisztériumhoz egy javaslatot, amelyben kéri, hogy a kisválla lkozások - az 50 millió forint árbevétellel és 10 fő alatti létszámmal rendelkező és természetesen olyan kkv.k, bt.k, kft.k részére, amelyek nem bocsátanak ki értékpapírokat - részére kellene egy egyszerűbb könyvvitelt, egy egyszerűbb számviteli rendsze rt kialakítani. Talán szét kellene nézni az Európai Unióban, hogy hogyan és mint kezelik az ilyen cégeiket, illetve a gazdaságnak egy olyan fontos területét, ahol az adminisztrációs teher, tehát itt jelen esetben a számviteli teher, az ehhez kapcsolódó öss zes kérdés gyakorlatilag az alkalmazás feltételeit gátolja. Tehát azért nem vállalkozik nagyon sok ilyen kis cég alkalmazott működtetésére, alkalmazott felvételére, mert egyszerűen a kapcsolódó terhek a bevételeihez képest olyan aránytalanok, hogy ez nem é ri meg. Tudomásom szerint erre Ausztriában és Franciaországban nagyon jó példák vannak. Ráadásul, ha ezt nemzetközileg összehasonlítjuk, hogy az 50 millió forint euróban mit jelent, és ha ezt rávetítjük az ottani vállalkozásokra, akkor kiderül, hogy ezek t ényleg nem is kisvállalkozások, hanem mikrovállalkozásoknak tekinthetők. Tehát érdemes ezt átgondolni, és különösen annak fényében, hogy a beszámolókat standardizáljuk, ez természetesen egy jogos törekvés, ezt Dancsó képviselőtársam is üdvözölte a vezérszó noklatában. A magam részéről is természetes, jogos követelménynek tekintem, ugyanakkor ez a kicsi szereplőkre, tehát az 50 millió forint alatti vagy még ennél kisebb vállalkozások részére egy fokozott követelményt jelent, mert egy olyan skatulyába kerül be le, ahol ő ennek gyakorlatilag vesztese. Visszatérve az 5. és a 9. §ra, nevezetesen, az állami és az önkormányzati vagyon lízingbe vagy kezelésbe adására vonatkozóan, egy természetes és jogos követelmény, hogy az értékcsökkenés itt elszámolható legyen. Vi szont ha az önkormányzati vagyont országosan nézzük, akkor több ezer milliárd forintos vagyontömegről van szó, amelynek egy része forgalomképes, más része korlátozottan forgalomképes vagyoni elemekből áll. Ha a magánszféra korlátlan behatolását lehetővé te sszük az 1990. évi önkormányzati törvény módosításával, akkor úgy érzem, nagyon nagy veszélynek tesszük ki azokat az önkormányzatokat, ahol esetleg az önkormányzati testület és a polgármester nincs megfelelő ismeretek birtokában, illetve minden önkormányza t részére a rossz döntés meghozatala, mondhatom, több nagyságrenddel megnövekszik. Tehát ezt mindenképpen figyelembe kell venni, úgy érzem, hogy az idő rákényszerítette a törvény módosítóit arra, hogy ezt beemeljék, foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, de rend kívül nagy körültekintés szükséges ezen a területen, hiszen felbecsülhetetlen a veszély az önkormányzati vagyonra vonatkozóan; ugyanakkor el kell ismerni, hogy lehetőséget is teremt arra, hogy az önkormányzati vagyon nagyobb működési hatékonysággal lépjen be az ország gazdaságába. Ezt nem tudom pontosan, inkább kérdésként fogalmazom meg, hogy az állami vagyon kezelésbe adása magáncégek részére, ezt tartalmazzae, mert ebből a felvezetésből az is kiérthető, hogy nem a Kincstár vagy nem az állami vagyonügynök ség, tehát nem állami cégek is, intézmények is
