Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1534 Változna a bérmunka exportmegítélése is a m egrendelő székhelyétől függően, holott nagyon gyakran a bérmunka révén előállított termék nem hagyja el az ország területét. Az ipari termékek értékesítése esetében feltehetően nem is követelnék meg ennek az előírásnak a betartását, mert lehetetlen a kiske reskedelmi árueladások értékének nyilvántartása a belföldi és a külföldi vásárlók szerint. Ilyen esetben szerencsésebb lenne már a törvény szövegében megengedni az ilyen kimutatás elhagyását, és nem zaklatni majdan a kereskedelmi elárusítókat azzal a követ elménnyel, hogy miért nincs kimutatásuk a külföldieknek történő árueladás értékéről. Tisztelt Ház! Most pedig kérem szépen az államtitkár úr megkülönböztetett figyelmét, ugyanis érthető az előterjesztőnek az a számviteli változtatása, miszerint a jövőben n em szabad értékcsökkenést elszámolni a műemléki védettségű épületnél, mert annak az értéke csak nőhet, ugyanakkor ez a változás nem idomul a hazai lehetőségekhez, ugyanis nagyon gyakran ez az értékcsökkenés nyújt fedezetet a szükséges állagmegóvó kiadásokr a. Ha a jövőben a műemléktulajdonos vállalkozások csak az eddig nyereségként kimutatott jövedelem rovására találnának forrásokat a szükséges állagkarbantartó munkák elvégzésére, akkor félő, hogy a jelenleginél lényegesen kedvezőtlenebb eséllyel őriznék me g állagukat a műemlékvédelem alatt álló épületek. Egyet kell értenünk a 9. § ama előírásával, amely szerint a jövőben hosszú lejáratú kötelezettségként kell kimutatni a lízingbevevőnél a pénzügyi lízingbe vett, beruházásként elszámolt eszköznek a lízingbea dó által számlázott ellenértékének megfelelő kötelezettséget. Ez a számviteli előírás is egy közérthető példa arra, hogy amit az államhatalom megkövetel másoktól, annak betartását nem érzi kötelező erejűnek önmaga számára. Ezzel a törvényben leírt lízingko nstrukcióval lényegében azonos az úgynevezett public private partnership, rövidítve a PPPprogram, amelynek keretében már jelentős kötelezettséget vállalt például az oktatási tárca, de ennek a kötelezettségnek az összege mindeddig nem jelent meg az államad ósság tételei között. Hogy felidézzük a vita tárgyát, a PPP lényege az, hogy a befektetők az egyetem vagy a főiskola telkén építenek új kollégiumot, oktatási épületet, vagy az intézmény egyik meglévő épületét alakítják át, az intézmények az így létrejött i nfrastruktúra beruházási költségeit és kamatait 20 éven keresztül bérleti díjként fizetik vissza a befektetőnek, és a szaktárcával kötött megállapodások értelmében ennek a felét a minisztérium átvállalja. Ha az államra is érvényes lenne a számviteli fegyel em, akkor a PPPkonstrukció keretében létrejött összes, az állammal és a felsőoktatási intézményekkel szembeni követelés az államadósság összegét kellene, hogy növelje. Mind az Európai Unió ajánlásaival dacolva, amelyek az állami intézmények és az állami t ulajdonú vállalatok adósságállományát is államadósságnak tekintik, mind az Állami Számvevőszék intelmeit figyelmen kívül hagyva a költségvetés jelenlegi készítői ezeket a távlati kötelezettségeket nem szerepeltetik az államadósság összegében. A számviteli törvény idézett 9. §át a jövőben mindenki köteles betartani - nagyon helyesen , csak épp az államhatalom nem mutat példát saját törvényeinek a betartatására. (12.40) Itt kell elmondanom, hogy nemcsak az államadósság területén hiányos a törvények követése , hanem az államháztartási törvény vagyonkimutatást megkövetelő előírásai tekintetében is. Minden gazdálkodó szerv, minden önkormányzat - nagyon helyesen - köteles számot adni vagyonának alakulásáról, csak az állam nem teljesíti ezt a kötelezettségét a gya korlatban immár több mint 15 esztendeje. Szomorú aktualitást ad ennek a mulasztásnak az, hogy az államhatalom arra hivatkozva ellenzi például a népszavazást a privatizáció leállításáról, hogy az állami vagyonmérleg a költségvetés része, és a költségvetés n em lehet a népszavazás tárgya. Arra a hiányzó beszámolóra hivatkozik, amit egyébként nem teljesít, nehogy láthatóvá váljon az állami vagyon alakulása. Tehát de jure valóban része a költségvetésnek a vagyonmé rleg, de facto azonban nem része, mert évek óta ezt nem készíti el a Pénzügyminisztérium.
