Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások különadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR (független):
1502 következmény, hogy ha a társaság üzletrésszel rendelkezik egy másik társaságban, akkor egy kedvező értékesítési lehetőségnél az áfán sokat veszíthet. Ez tehát egy burkolt és kemény, új adóztat ási forma. Ez az intézkedés azt mutatja, hogy vagy fogalma sincs a Pénzügyminisztériumnak az intézkedés hatásáról, vagy így kívánja a bankoktól elvont sarcot a kormány visszafizetni, hiszen ez a bankoknak nyilván jelentős nyereségnövekedést fog okozni. Teh át itt van a taposóakna előttünk, a tegnap megkezdett törvénycsomag tárgyalásánál észrevehettük, tegnap már felhívtuk erre a figyelmet. Azt gondolom, hogy átgondoltabb koncepciót tartalmazó költségvetési törvényjavaslattal kellene a kormánynak előállni, és akkor mentesülne az ilyen két évre tervezett különadók kivetésének a nehézségei alól. Az előttem szólók már említették, sőt a legnagyobb kormánypárt képviseletében Göndör képviselő úr is, hogy ők maguk sem értenek egyet a rendelkezés azon részével, amely a takarékszövetkezeteket érinti. Volt egy olyan elképzelés az előterjesztés előkészítése során, amikor a takarékszövetkezetek kivétettek ebből a körből. Ez egy logikus lépés volt, végül mégis benne maradtak; igaz, hogy olyan feltétellel, hogy 200 millió fo rint saját tőkével, aztán 2007től 250 millióval kell rendelkezniük. De mennyi olyan szövetkezet van, amelynek a működését fogja veszélybe sodorni ez a törvény, ha ezt ilyen formában elfogadjuk? Függetlenül attól, hogy nyilván módosító javaslatok lesznek b eadva, vagy bead akár a kormánypárt is a szövetkezetek érdekeinek a védelmében, ez egy olyan rossz elgondolás, egy olyan koncepciótlan, kiforratlan elgondolás, annyira nem illeszkedik a magyar adórendszerbe, annyira idegen tőle, az európai gyakorlattól is annyira idegen, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényt még módosításokkal sem tudja elfogadni, és tisztelettel arra kéri a kormányt, hogy ezt a törvényjavaslatot vonja vissza, és a hiányzó 60 milliárd forint két esztendő alatt történő behajtásának va lami más, kulturáltabb, európai formáját találja meg. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. A napirend szerint most az elsőként jelentkező fü ggetlen képviselő felszólalására fog sor kerülni, 10 perces időkeretben. Ennek megfelelően megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, és a kétperces felszólalásokra természetesen ezután kerül majd sor. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. FONT SÁNDOR (f üggetlen) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz vezérszónoka sok olyan gondolatot elmondott, amelyhez magam is csatlakozom. Egyáltalán az a különleges tárgyalási mód, amelyet alkalmaztak, hogy a bankoktól valamilyen módon a dót szedjenek be, eleinte a társasági adóemelés módjával, majd pedig, nagy hirtelen, amikor rájöttek, hogy a multinacionális bankoknak ez nem kedvez, egy újabb módszerrel jöttek elő, de az egyeztetésnek már semmilyen, a szokások szerint elvárható módját ne m alkalmazták, hiszen ebben - mint ahogy ez a közhírekből ismert és látható volt - mindössze a legnagyobb magyar pénzintézet vezetője és a szövetség részéről szintén egy bankhoz tartozó úriember vett részt, és nagy hirtelen megállapodtak abban, hogy a kama trést kell adóztatni. Mint tudják, a nagy bankok döntő mértékben valamilyen módon örökletes feladatot kaptak, például számlavezetést, amelybe más bankok nem nagyon férhettek bele. Így döntő mértékben a takarékszövetkezeti rendszerek sem férhettek bele ezek be az örökletes, kedvező pozíciókba. A takarékszövetkezetek próbálták megkeresni azokat a lehetőségeket, amikor a vállalt feladatuknak, a szövetkezeti rendelméletnek megfelelően, igenis a tagok érdekében és a kistérségekben, a kistelepüléseken élők érdekéb en továbbra is működnek, messze nem olyan infrastruktúrával és messze nem olyan nyereséghányaddal, mint ahogy ezt a nagy multinacionális bankok teszik, amelyek mögött most már, mint tudjuk, magyar tulajdonos gyakorlatilag nincs vagy alig van, míg a
