Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 12 (173. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1451 forintjába kerül az önkormányzatnak , és ha olyan ember foglalkoztatására kerül sor, aki szociális járadékban része sül, akkor az önkormányzat havonta többet fizet meg neki, mint 20 ezer forint. De ha nem ilyet foglalkoztat, hanem egészen más típusú embert, akivel kapcsolatban önnek semmilyen kiadása nincs, ez az ember akkor is hozamot termel. Ismereteim szerint egy mag yar foglalkoztatott hozamtermelése ma átlagosan 45 millió forint árbevétellel párosul. (Lengyel Zoltán: Az előbb még csak 1 millió forint volt.) Az a minimum összeg. Ha belegondoltunk ebbe az összegszerűségbe, és a mínusz 1 millió forintos tételt - ami az adóalapból leszámítolható - kivesszük az árbevételnövekedésből, akkor a történetnek az a végkövetkezménye, hogy egy foglalkoztatásbővülésből - az árbevételnövekedésből származtatottan - messze kompenzálva van az 1 millió forint adóalapból történő leírás , tehát nem kevesebb az, amihez az önkormányzat hozzájut az iparűzési adó révén, hanem több. S akkor még nem is számítottam bele azt, hogy ha olyan ember foglalkoztatásáról van szó, akinek az önkormányzatnak havonta húszhuszonegynéhány ezer forint szociál is járadékot kell fizetnie. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Szalay Gábor képviselő úrnak, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm szépen a szó t. Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, hogy ez után a hosszú áldatlan, terméketlen és sehova nem vezető vita után elmondhatjuk, hogy a fő probléma a bizalom teljes hiánya meg az, hogy egymásról csak a lehető leggonoszabb szándékot tudjuk elképzelni. Azt gondolo m, ha a szocialista frakció megcsinálta volna azt, hogy egy módosító indítvánnyal mindezt kiveszi, akkor ugyanúgy a támadások kereszttüzébe került volna, lehet, hogy nem a polgármester képviselőtársak által, hanem azok által a tisztelt képviselőtársaink ál tal, akik elsősorban a kis- és középvállalkozók gondjait viselik a szívükön. Tisztelt Képviselőtársaim! A liberálisok szerte a világon az adócsökkentés hívei. Ennek jó oka van, hiszen az adók és elvonások csökkentése növekvő versenyképességet, az pedig nag yobb gazdasági növekedést jelent. A nagyobb gazdasági növekedés munkahelyeket teremt, a munkahelyek pedig munkabéreket és magasabb életszínvonalat jelentenek. Ezért aztán az adók csökkentése egyszerűen végiggondolható és támogatható, elvileg legalábbis min denképp. A folyamat csak ebben a sorrendben képzelhető el, semmiképpen sem lehet megfordítani, a magasabb életszínvonal nem előzhető meg, az nem lehet ok, hanem csakis következmény. Az adók növelése megfojtja a gazdaságot - hiszem, hogy mindannyian így gon doljuk ezt , és épp annak a növekedésnek az alapjait kezdi vagy legalábbis kezdheti ki, amire építkezni szeretnénk. A túlzott adóztatás ezen túlmenően adóelkerülésre is ösztönöz, a megtakarítási szándékot is visszafogja, vagyis többszörösen is ellene hat a nemzetgazdasági és egyéni érdekeknek egyaránt. A tapasztalás ezen túlmenően azt is mutatja, hogy komoly versenyképességnövelő hatása van az adószintcsökkentésen túl annak is, ha egy ország egyszerű szabályokra épülő adórendszert és egyszerűbb adóbeszedé si rendet alkalmaz. Az adópolitika ennek alapján olyan szabályozó eszköz a kormányok kezében, amellyel befolyásolni tudják a fogyasztást, bátorítani tudják a megtakarításokat, és formálni tudják a vállalkozói, gazdasági szférát. Így aztán különösen fontos, hogy az adórendszerünk minden változtatása során úgy járjunk el, hogy a nemzetgazdasági érdekeink semmiképpen ne sérüljenek, ezt pedig meggyőződésem szerint akkor tudjuk teljesíteni, ha két fő prioritást adunk, a versenyképesség javítását és az értékterem tő foglalkoztatottság növelését. Ezen túlmenően természetesen a hatékonyság, a méltányosság és a gyakorlati alkalmazhatóság hármas kritériumrendszerének is lehetőleg egyidejűleg kell megfelelni az adórendszer minden változtatásának. Rátérve az előttünk fek vő törvényjavaslatra megállapíthatjuk, hogy miközben sajnálatos módon most sem kerül sor átfogó adó- és járulékreformra, a korábbi törvénymódosításokhoz képest azonban
