Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 12 (173. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
1438 Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslatot kísérő szakelemzések, interjúk, az eddigi ellenzéki felszólalások, a patkó mindkét oldalán tervezett módosítások megerősítenek abban, hogy ez a sok részletre kiterjedő törvénymódosítás több esetben nem koherens a törvényben változatlan tartalommal meghagyni szándékozott résszel, ami a következő évben az adótörvények év közbeni módosítását is okozhatja. Év közben pedig adótörvényt módosítani - a politikai álmoskönyvek szerint is - bizony nem jelent jót, különösen azoknak, akik ezt előter jesztették. Annyit jelenthet, mint 100 méteres síkfutás közben a távot 130 méterre változtatni. Jelen esetünkben az évközi feltételek megváltoztatása mindig bonyolítja az adófizetők dolgát, mind pedig az ellenőrzést. Hadd utaljak egyetlen részletre, az adó kedvezmények beszűkítésének a kérdésére. A korábbi törvény megtakarításokat ösztönző szerepéből az sejlett, hogy távlatban növekedni fognak például az életbiztosítási, önkéntes nyugdíjpénztári befizetések növekedéséhez kötődő adókedvezmények. Ezzel a várak ozással összhangban állt az 1995. évi személyi jövedelemadóról szóló törvénynek a 7. számú melléklete, amelyik az adókedvezmény megvonásával szankcionálja a befizetésüket akár csak kismértékben csökkentő pénztártagokat. Az idézett törvényhely ráadásul viss zamenőleges hatályú, azaz aki egy tízéves megtakarítási folyamat kilencedik évében csökkenti a befizetéseit, annak a korábbi években nyújtott adókedvezményeket is vissza kell fizetnie az APEH eddigi állásfoglalásainak értelmében. Nos, miközben a kormányzat radikálisan csökkenti a kedvezmények igénybevételének a lehetőségét, addig nem nyújt arra lehetőséget, hogy a csökkenő kedvezmények ismeretében a lakosság is csökkentse az önkéntes nyugdíjpénztárakba, életbiztosítási konstrukciókba befizetett díjait, mert az előterjesztés nem érinti ezt a bizonyos 7. számú mellékletet. Azaz mi, országgyűlési képviselők, jóhiszeműen koherenciazavart feltételezve még módosító indítvány révén sem tudjuk kiküszöbölni a lakosság jelentős érdeksérelmét. Jóhiszeműséget említettem , azaz feltételezem, hogy az előterjesztőnek elkerülte a figyelmét és nem gondoskodott arról, hogy a csökkenő kedvezmények szellemében az országgyűlési vita előtt megnyissa a 7. mellékletet is, és kiiktassa a díjfizetések csökkenésével járó szankciókat, de lehetnek olyan képviselőtársaim, akik nálam kevésbé jóhiszeműek. Tisztelt Ház! Az elmúlt hónapban sajátos huzavonát érzékelhettek a kormányválság híreit elemző tudósítók. A kisebbik koalíciós partner minden költségvetéssel kapcsolatos vitakérdés esetén az úgymond adócsökkentés és ismételten az adócsökkentés igényét hangoztatta, azt a téves hiedelmet táplálva, hogy a magas adóterhek miatt versenyképtelen a magyar gazdaság. A közgazdászok, de még a laikusok előtt is ismert tények ellentmondanak ennek a hibás feltételezésnek. Hadd idézzek államtitkár úrnak, a statisztika nemzetközi professzorának egy viszonylag friss nemzetközi adatot. (17.20) 2002ben Magyarországon az adók és a társadalombiztosítási járulékok bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 38,8 s zázalék volt, míg ugyanezen arány a nálunknál versenyképesebb Szlovéniában 39,8 százalék; Olaszországban 41,7; Németországban 40,2; Franciaországban 44,2 százalék; Ausztriában 44,4; Belgiumban 46,6; Dániában 48,9; Svédországban 50,6 százalék volt, azaz a m iénknél számottevően magasabb. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a világpiacon nem százalékok versenyeznek egymással, hanem abszolút nagyságú költségek, s ebben a tekintetben a hazai alacsony bérekre, ahogyan az idézett példákból látható, az idézett orszá gokénál még
