Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. WIENER GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója:
1298 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Az alkotmány- és igazságügyi bizottság meg tárgyalta és általános vitára alkalmasnak nyilvánította az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A bizottság ülésén a kormánypárti és az ellenzéki képviselők álláspontja jelentősen eltért egymástól. Az ellenzék felvetése szerint a jelenlegi helyzetben sajátos módon zajlott le a kormányváltás, nem történt meg a kormányprogram választásokon történő megmérettetése. Ezért is és más okokra hivatkozva is az ellenzéki képviselők úgy vélték, hogy nem egyszerűen önmegtartóztatóan, hanem kritikusan kell viszonyulniuk az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. A kormánypárti többség álláspontja szerint ez az ellenzéki felvetés megalapozatlan. Nemcsak alkotmányjogilag lehetséges a kormányváltásnak az a módja, ami az elmúlt hetekben lezajlott, hanem ezt a fajta megoldást az alkot mány kifejezetten preferálja. Az alaptörvényünk ugyanis a konstruktív bizalmatlansági indítvány intézményének bevezetésével 1990ben lehetőséget biztosított arra, hogy cikluson belül, kormányválság nélkül zajlódjon le egy esetleges kormányváltás, megelőzve ezzel az idő előtti választásokat, illetőleg az ebből fakadó instabilitást. Vita bontakozott ki arról is, hogy hol legyen a helye a sportigazgatásnak. Ellenzéki képviselőtársaim nyomatékosan hangoztatták azt, hogy a javasolt megoldás visszalépést jelent a mostani konstrukcióhoz képest, amikor a sportügyekkel egy minisztérium foglalkozik. Ezzel szemben a kormánypárti képviselők egyöntetűen azt az álláspontot foglalták el, hogy visszalépésről egyáltalán nem beszélhetünk. Kétségtelen, hogy első közelíté sben egy minisztériumi forma nagyobb presztízst látszik biztosítani a sportnak, ha azonban alaposabban elemezzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot, nyilvánvalóvá válik, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban elhelyezett önálló belső szervezeti egység, amelyet egy címzetes államtitkár vezet, megfelelő szervezeti kereteket biztosít a sportirányításhoz. Emellett - mint erre Gál J. Zoltán politikai államtitkár úr expozéjában nemrég utalt - az is egyértelművé vált, hogy a miniszterelnök úr maga kíván közvetlenül fo glalkozni ezzel a területtel, ezért itt valójában nem visszalépésről, hanem előrelépésről beszélhetünk. A vita során az is elhangzott, hogy az elmúlt években különféle megoldások születtek a sportigazgatás területén: 1992ben ez a szféra egy tárca nélküli miniszterhez tartozott, 199398 között a belügyminiszterhez, 1998ban a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszterhez, majd 1999. január 1jén létrejött az Ifjúsági és Sportminisztérium, amely a mostani időpontig ezt a területet vitte. Vita bontakozott ki a rról is a bizottság ülésén, hogy helyese az az elképzelés, miszerint a fogyasztóvédelem átkerüljön az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumhoz. Vitathatatlan, hogy szólnak érvek amellett, hogy a Gazdasági és Közlekedési Miniszté riumban foglalkozzanak továbbra is ezzel a területtel, ám ennél is nyomósabb érveket sorakoztathatunk fel a javasolt megoldás mellett. Ugyanis, mint közismert, a fogyasztóvédelem szorosan kötődik a szociális és esélyegyenlőségi kérdésekhez, emellett pedig azzal is tisztában kell lennünk, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban elsősorban a kereskedők, a befektetők szempontjait veszik figyelembe, ezzel szemben a fogyasztók érdekei akár alárendelt pozícióba is kerülhetnek. A javasolt szervezeti megold ás lehetővé teszi azt, hogy profiltisztítás történjen, és a fogyasztóvédelem valóban a társadalom egy részének érdekeihez kötődjön közvetlenül, ne kizárólag a kereskedők, befektetők érdekeihez. Jelenleg egyébként a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban egy kereskedelmi ügyekkel foglalkozó főosztályhoz tartozik a fogyasztóvédelmi terület is. Az ellenzék és a kormánypárt álláspontja abban a kérdésben is különbözött egymástól, hogy mikor kell benyújtani a részletes hatásköri szabályokat tartalmazó törvényja vaslatot. Az ellenzék hiányolta ezt a törvényjavaslatot; a kormánypárti képviselők rámutattak arra, hogy ilyen törvényjavaslatot az eddigi gyakorlat szerint mindig nagy késéssel terjesztettek az Országgyűlés elé, így 1998ban is, noha megszületett már júli us elején a minisztériumok
