Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár:
1275 jelenleg érvényes szabályai meghatároznak. Itt tehát nem arról van szó, hogy mi belépjünk vagy ne lépjünk be az Unióba, vagy kilépjünk belőle esetleg, hanem arról, hogy a magunk részéről milyen joganyag alapján, milyen struktúrában képzeljük el az Európa i Uniót. Ez pedig, azt gondolom, nem ugyanaz a fajsúlyú kérdés, mint hogy egy ország tagja legyene az Európai Uniónak, vagy sem. Ami mármost a határozati javaslat kiegészítését, ha úgy tetszik, az ajánlás 45. pontjában megfogalmazottakat illeti: valóban, magam is jeleztem a négypárti tárgyalások során, hogy az október 10ei határidő egy olyan határidő, amin nem tudunk egyoldalúan túllépni, nem tud a Magyar Köztársaság kormánya utóbb azzal az igénnyel föllépni, hogy a záróokmányhoz bármit is csatoljon. Meg kell jegyezzem - elhangzottak az akkori vitában, négypártin is és itt a parlament fórumán is , hogy más országok kívánnak ilyen kiegészítést vagy ha úgy tetszik, különnyilatkozatot csatolni. Miután ma már 11e van, elmondhatom, hogy a mai napig nincs tud omásunk arról, hogy bármely ország az előzetesen jelzett néhány új csatlakozó ország közül ilyen javaslattal élni kívánt volna, legfőképpen nem éltek a kisebbségekre vonatkozó megfogalmazásokkal. Vastagh képviselő úr elmondta: valóban az a helyzet, magát a z alkotmányos szerződést értelmezni nem lehet nemzeti alapon. Ha pedig az a probléma, amivel egyébként, azt gondolom, elvi alapon is egyet lehet érteni, hogy tudniillik Magyarország mennyire tekinti feladatának a kisebbségi kérdés - idézőjelbe téve - utóke zelését, és mennyiben kívánja elérni azt, hogy következő lépések sorozatán keresztül majdan meg lehessen változtatni az európai uniós jogfelfogást és ebből fakadóan a jogot is, akkor azt kell mondjam, hogy arra nincs hatással egy mostani, esetleges különny ilatkozat, sokkal inkább az, hogy küzdjünk azért, hogy akkor, amikor elérkezik az időpont, az európai uniós jogrendszerbe immáron a saját szándékaink szerinti kiterjesztőbb értelmezés belekerüljön. Azt gondolom, hogy erre számtalan lehetőség lesz, hiszen h a az alkotmánytervezetet elfogadja a 25 tagország, akkor ebből egy csomó jogalkotási feladat következik a 25 tagállam számára, éppen az elfogadott alkotmányos szerződés bázisán. Végül, de nem utolsósorban megismételném azt, amit a négypártin elmondtam, azé rt, hogy ne legyen félreérthető a kormánynak az az álláspontja, hogy miért nem látja most kivitelezhetőnek az ezen tartalmú javaslatot. Az egyiket, az időkorlátot említettem. A másik, amit említeni szeretnék: akkor is jeleztem, hogy ha a négy párt bármelyi k pillanatban képes a parlamentben vagy a parlament keretein kívül egy közös álláspontot kialakítani tartalmilag és érdemileg, akkor ezt bármikor megteheti, politikai nyilatkozat formájában elfogadhatja bármikor az Országgyűlés, akár - ahogy Hörcsik képvis elő úr említette - a ratifikációs eljárás során is megteheti, hogy a ratifikációt egy országgyűlési határozat keretében kiegészíti egyfajta értelmezéssel. Ami miatt a négypártin az elmúlt héten a kormány álláspontja elutasító volt, teljesen egyértelműen az , hogy azt mondtuk az első tárgyaláson, hogy az a tartalmú szöveg nem elfogadható a kormány számára, de egy más szövegről, amely a mi kifogásainkat már figyelembe veszi, tárgyalhatunk tovább. Sajnos, azt kell mondjam a tárgyszerűség kedvéért, hogy mindazok a kifogásolt részek, amelyek egyébként benne vannak a módosító indítványban is, és amelyek megjelentek a négypártin is, benne maradtak az újabb javaslatban, legfeljebb egy paragrafussal még kiegészítette őket a FideszMagyar Polgári Szövetség. Ezért én az t gondolom, hogy ez a folyamat nem zárult le abban az értelemben, hogy a ratifikációs eljárás során a Magyar Országgyűlés bármikor elfogadhat ezen tárgyban egy olyan nyilatkozatot, amely egyébként a kérdés érdemében szükséges. Befejezésül, elnök úr, engedj en meg még egy megjegyzést. Ez pedig arra vonatkozik, hogy mi jelenti a legnagyobb szakmai, jogi és politikai problémát ebben a pillanatban a kisebbségi kérdés kezelése tekintetében az Európai Unió jogrendszerében. Ez pedig az, hogy ugyanakkor a már említe tt Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata és az európai jogalkotás a kisebbségi kérdések felvetésekor mindig visszahivatkozik az érvényes gyakorlatra a diszkrimináció tekintetében. Azaz az európai jogrendszerben ma igazából kevéssé van jelen a pozití v diszkrimináció elve és gyakorlata, az egyedi ügyekben pedig eddig még mindig olyan bírósági döntés született, amely igazából a
