Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Harrach Péter):
285 katonai egységek után ott maradt ingatlanok mihamarabb a félegyházi önkormányzat és ilyenféleképpen a kiskunfélegyháziaké legyen, visszakerüljön. Először is szó van valóban a laktanyáró l, legénységi épületekről, gyakorlótérről, különböző más kiszolgáló épületekről is szót kell itt ejteni, kommendáns hivatal, amelynek átadásával kapcsolatban már korábban a honvédelmi tárca döntött, legalábbis a helyi sajtóban ez derült ki, vagyis hogy - i dézem - „hamarosan át fogják adni”. Mind a mai napig ebben az ügyben semmilyen előrelépés nem történt; a laktanyát egyébként 2001 tavaszán zárták be, tehát azóta húzódik ez az ügy. A kiskunfélegyházi önkormányzatnak az ipari park megvalósíthatósági tanulmá nya készen áll már, tehát a félegyháziak ezt a laktanyát valamilyen, a helyi gazdaságot élénkítő beruházásként fogják fel. Nagyon fontos lenne, hogy ez mihamarabb a megfelelő helyre, a félegyháziak kezébe kerüljön. Ugyanilyen fontos honvédségi létesítmény a volt Honvédsporttelep, amely tudomásom szerint az ÁPV Rt. kezelésében van. Jelen pillanatban erről sem tudunk semmit, semmilyen hír nem szivárgott ki. Fájó pontja a városnak a volt huszárlaktanya, az élelmezési raktár, hiszen erre az előző kabinet több tízmillió forintot költött, itt akarták kialakítani az ország első számú élelmezési raktárát, míg aztán a Medgyessykormány úgy döntött, hogy ezt bezárják és Budapestre telepítik. (21.20) Ezzel, azt gondolom, hogy nemcsak egy korábbi beruházást tettek érte lmetlenné, nemcsak a helyi gazdaságra, a helyi munkavállalási lehetőségre gyakoroltak negatív hatást, hanem mindenképpen egy, a város életében nagyon fontos színfolt, a régi huszárlaktanya jövőjét tették kétségessé. Nos, ennek a raktárnak a szerepe is nagy on fontos lenne, hiszen a közeli termálvízkincs kihasználása szempontjából kívánnák a félegyháziak használni. Mind a mai napig erre sincs semmilyen válasz, hogy mit lehetne ebben az ügyben tenni, mire számíthatnak a félegyháziak. Csillag István miniszter ú r tavasszal a helyi rádiónak adott nyilatkozatában megígérte, hogy ezt most már gyorsítani fogják, de hát azért most már azt lehet mondani, hogy évek teltek el ebben az ügyben, és semmilyen válasz nincs. Nagyon sajnálom, hogy jelen pillanatban az Országgyű lés plenáris ülésén a kormány részéről nem tartózkodik senki sem. Azt gondolom, hogy ezt mi, vidékiek már megszokhattuk, hogy körülbelül a mi problémáink a budapesti nagyuraknak ennyit érnek, vagyis hogy még csak figyelemre sem méltatják. Úgyhogy valószínű leg más parlamenti műfajjal kell majd próbálkoznom, hogy választ kapjak arra a kérdésre, hogy a szabadon hagyott vagy hátrahagyott honvédségi ingatlanokat mikor fogják végre átadni a kiskunfélegyháziaknak, valamint azt is szeretnénk megtudni, hogy miért ne m adták már át, mi az időhúzás oka. Amikor én ezt beadtam, akkor még azt írtam a kérdés címéül, hogy “Miért késlekedik a kormány?” - jelen pillanatban azt sem tudjuk, hogy vane egyáltalán kormány. Arra is gondolhattunk volna, hogy talán a nyár elhúzódik, és mindenki a hatalomért, a koncért folytatott harccal van elfoglalva, ezért nem születik semmilyen döntés, vagy mondhattuk volna azt is, hogy a szokásos hivatali lustaság az, amit láthatunk. Én ennek ellenére nem zárom ki azt sem, hogy valakinek az érdeké t szolgálja ez az időhúzás. Tehát a harmadik kérdés, amire a félegyháziak várják a választ, az, hogy kinek jó, tehát kinek az érdekét szolgálja az, ha a honvédségi ingatlanok átadása késlekedik. Tekintettel - még egyszer mondom - arra, hogy jelen pillanatb an a kormány részéről senki nem méltatja ezt az ügyet arra, hogy a parlamentben reagáljon rá, a Házszabály adta lehetőségekkel élve más parlamenti műfajjal fogok élni, hogy a kérdésre a félegyháziak a választ megkapják. Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban. - Dr. Papcsák Ferenc: Hol a kormány?) ELNÖK (Harrach Péter) : Valóban nincs lehetőség arra, hogy a kormány nevében bárki válaszoljon az elhangzottakra.
