Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - KONCZ FERENC (Fidesz):
278 Például itt van a Postabank. Beleraktunk 150 mill iárd forintot, van egy csomó ingatlan benne, majd sikerült utána eladni 101 milliárd forintért. Azt mondja képviselőtársam, hogy 27 milliárdnyi értéket adott el a Medgyessykormány összesen. Már ennél az egy tételnél összedől az egész. Képviselőtársam elég durva, sértő, arrogáns szavakkal azt mondta, hogy azért kívánjuk itt a privatizációt leállítani, hogy majd legyen mit eladni nekünk. Tisztelt képviselőtársam, az előző négy évben kormányon voltunk. Ha nem vette észre, nem adtuk el sem a Volántársaságokat , sem a Postabankot, sem a Richter maradék részét, sem a MOL maradék 25 százalékát, mert azt gondoltuk, megfontolandó, hogy ezek a cégek állami tulajdonban maradjanak részben vagy egészben. Mi még most is azt mondjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak olyan állami tulajdonban lévő cégek - csak hogy ne csússzunk bele a privatizáció teljes elutasításába , amelyeknél szerintünk ez megfontolandó, és jó feltételekkel eladhatók. De például a Volántársaságoknál, ha már egyszer szóba került, vagy a Nemzeti T ankönyvkiadónál vagy a Richternél nem lehet kizárólag pénzügyi szempontokat érvényesíteni, mert más szempontok is vannak, amelyek indokolttá teszik azt, hogy ezek a cégek állami tulajdonban maradjanak. Ha a Volántársaságokat önök megszüntetik vagy eladják , privatizálják, és pusztán a gazdaságossági szempontok szerint fognak működni, akkor rendkívül sok településen rendkívül sok súlyos problémát okoznak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy a postát és több más céget már ne is soroljam. Ez a különbség, és amit ma önök képviselnek, azt hiszem, az alapján kijelenthetjük, hogy a baloldalisághoz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az égvilágon semmi közük nincsen. ELNÖK (Harrach Péter) : Koncz Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót normál, tehát 8 perces felszólalásra. KONCZ FERENC (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr elment, de itt van Veres János államtitkár úr, biztos fogja tolmácsolni, ami a megszólalása kapcsán eszembe jutott. Ha most fölsorolnám, de legalábbis elkezdeném fölsorolni önöknek azt, hogy annak a pártnak a vezetői, amelyik a pénzügyminiszter urat a székébe emelte, nem is olyan sok idővel ezelőtt mit mondtak a p rivatizációról, akkor nem mondana ilyeneket a pénzügyminiszter úr, hogy képmutatás meg álnokság, mert ezeket a kifejezéseket nem ezen az oldalon kell keresni. Kárpáti Zsuzsa képviselő asszony beszélt arról - aki nyilván magasan képzett közgazdasági és jogi tudor itt , hogy miről szavaztak 1990ben a magyar állampolgárok. Ahhoz meg külön gratulálok, ha neki volt arra energiája, ereje, hogy egyenként végig is kérdezte őket, és név szerint fel is jegyezte, hogy az a szavazás pontosan miről szólt. Mert biztos vagyok abban, hogy ha ezt most megkérdezzük, senki nem arról szavazott 1990ben, hogy stratégiai állami vállalatokat különben eladjunk. De hogy TokajHegyalján és Szerencs környékén nem erről szavaztak az emberek, arról meg teljesen megbizonyosodhatnak, ha elmennek oda, és esetleg szóba állnak az utca embereivel is. Különben is azon a vidéken mi megszoktuk, mert úgy tűnik, hogy TokajHegyalját minden 5060 évben éri valamilyen természeti csapás; az 1800as évek végén a filoxéra, ’4550 környékén a kollektiv izálás, 2004ben pedig ez az eszement privatizációs elképzelés. Az előző kettőt TokajHegyalja különben, ha valamennyire meggyengülve is, de túlélte. Hogy az utóbbi fantasztikus ötlet túlélhetőe, hát bizony arról nekünk, ott élőknek szomorú kétségeink van nak. Ugyan a privatizációt erőltetők nem valami hasonló állapotban dölyfösködneke különben, mint annak idején a gömöri földesurak, akiknek fogalmuk sem volt a szőlőmunkás napjairól? Fogalmuk sem volt arról, hogy egy pohár borhoz micsoda erőfeszítés, ember i kitartás és izzadságos munka szükséges. Ugyan ismerike ezek a döntnökök a TokajHegyaljára jellemző egyedi és különleges birtokszerkezetet? Ugyan ki fogja átvenni a jövőben a feldolgozó- és tárolóeszközökkel nem rendelkező 56 ezer, kis területen gazdál kodó, változó minőségben termelő bogyótulajdonos szőlőjét? Mi lesz ott, ha nem lesz hatékony állami jelenlét? Vagy menjenek mindnyájan ügynöknek, mint ahogy azt Magyar Bálint
