Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁNKI ERIK (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - BÁNKI ERIK (Fidesz):
267 Tisztelt Ház! Örülök az előző felszólalásnak, mert egy alapvető félreértést sikerült tisztázni. Itt az eddigi vitában mindig úgy hangzott el, mintha az állami tulajdon magától az ördögtől való lenne: szabad demokrata képviselőtársaim is többször elmondták, hogy az állam az a legrosszabb tulajdonos, és mindenki jobb tulajdonos nála. Most azért végre elhangzott itt kormánypárti oldalról is, hogy vannak olyan nyugateurópai országok, ahol állami tulajdonú cégek vannak, mű ködnek, és ezek jó tulajdonosok tudnak lenni. Milyen meglepő, még szerencse, hogy vitatkoztunk ezért két órát! Bizony, tisztelt képviselőtársaim, vannak ilyenek. És hadd mondjam el képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy az egész rendszerváltás értelmét k érdőjelezzük meg ezzel az előterjesztéssel: ha szétnéz az Európai Unió tagországaiban, akkor az a helyzet, hogy vannak olyan országok az Európai Unió régi országai között, ahol az állami tulajdonú cégek aránya a gazdasági életben nem kisebb, mint Magyarors zágé, van, ahol nagyobb. És ha ezek az országok működnek, és ezeket az országokat piacgazdaságnak tekintjük, akkor, tisztelt képviselőtársaim, nyugodtan fel lehet tenni azt a kérdést, hogy nem érkeztünke már el arra a szintre, ahol már meg kell fontolni, hogy milyen cégeket kell állami tulajdonban tartani. És hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársam, például azt is, hogy ha a Posta privatizációjáról vagy a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjáról megkérdezné az embereket, hogy mit gondolnak róla, akkor én biztos vagyok benne, biztos vagyok benne egyébként, hogy az emberek döntő többsége ezt elutasítaná. Hadd mondjam azt, hogy például a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjával kapcsolatosan éppen Szabados Tamás, mostani oktatási államtitkár nyújtott be egy mó dosító javaslatot, ami arról szólt, hogy nem kellene eladni a Nemzeti Tankönyvkiadót. Ezt a javaslatot a parlament nem fogadta el annak idején. De például a Richter eladásáról, ön bizonyára rendkívül jó szakember a gyógyszergyárak ügyében (Az elnök a cseng ő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , de például Bogsch Erik, a Richternek az igazgatója azt mondja, hogy megfontolandó lenne, és lenne értelme 26 százalékot (Az elnök ismét csenget.) a Richter cégnek állami tulajdonban tartani. (Taps a Fidesz sorai ban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Bánki Eriké a szó. BÁNKI ERIK (Fidesz) : (Hangosítás nélkül.) Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! ELNÖK (Harrach Péter) : Egy pillanat tü relmet! Megzavarodott egy kicsit a rendszer. (Bánki Erik neve megjelenik a kijelzőn.) Most lehet! BÁNKI ERIK (Fidesz) : Igen, igen, nem csodálom, köszönöm szépen, hiszen annyi észveszejtő dolgot hallott itt a szocialista képviselők részérő l, hogy ezt már nem bírja a technika sem (Derültség az MSZP soraiban.) , egyáltalán nem csodálkozom rajta. Szóval, folytatnám azt, amit elkezdtem, bár a szocialista képviselők jó része már távozott. Bólyi Rt.ügyben a dolgozók elbocsátásán kívül még további probléma is felvetődhet a privatizáció kapcsán, ez pedig az az integrátori szerepkör, amit eddig a Bólyi Rt. a térségben betöltött. Nyilvánvaló, hogy egy ekkora társaságnak nemcsak olyan tevékenységi körei vannak, illetve nemcsak olyan tevékenységi köröke t kell fenntartani, amely piacképes és nyereséget tud termelni, hanem egy ilyen méretű cégnek, amely a térségben több mint ezer család jövőjéről gondoskodik, illetve pontosabban beszállítókkal együtt több mint kétezer család jövőjéről gondoskodik, fenn kel l tartani olyan tevékenységeket is, amelyek nem feltétlenül nyereségorientáltak, gondolok itt azokra a kutatási tevékenységekre, amelyeknek köszönhetően
