Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
266 Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Még vannak kétperces jelentkezők: a következő Szalay Gábor képviselő úr, SZDSZ. SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : (Hangosítás nélkül.) Révész Máriusz felszólalásához szeretnék... ( Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem halljuk!) ELNÖK (Harrach Péter) : Egy pillanatra! (Szalay Gábor neve megjelenik a kijelzőn.) Most próbálja meg, képviselő úr! SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Révész Máriusz felszólalásához szeretnék hozzá tenni valamit. Ő megemlítette a magyarországi energetikai privatizáció azon furcsaságát, hogy itt a külföldi befektetők egy része maga is állami tulajdonú cég volt, és úgy vett részt a magyar energetikai privatizációban. Ez való igaz, mert például az említ ett EdF és Italgas valóban állami cég, állami vállalat otthon, Franciaországban és Olaszországban. Azonban fel kell hívjam arra az elméleti igazságra mindannyiunk figyelmét, hogy külföldön még egy állami vállalat is magánbefektetőként viselkedik, és ez az alapvető lényeg. Miért viselkedik magánbefektetőként egy állami cég, mondjuk az EdF Magyarországon? Egyszerűen azért, mert sem függőségi, sem alárendeltségi viszonyban nincs a befogadó állam politikai érdekeivel és ebből fakadó beavatkozásaival szemben. Má rpedig az jól tudott, hogy egy állami cég éppen emiatt hoz sokszor irracionális döntést. Tehát abban nincs semmi csoda, hogy egy külföldi állami cég nálunk részt vesz a privatizációban, és itt magáncégként viselkedik. Még egy dolgot említenék: persze, Fran ciaországban, meg van más ország is, ahol ezek a nagy energetikai szolgáltatók állami tulajdonban maradtak, de alapvetően Franciaországról van szó. Nálunk sajnos ezt nem engedhettük meg, ma sem engedhetnénk meg, ugyanis az a nagy különbség, hogy nálunk azo kra az óriási fejlesztésekre, amelyek az energetikában sorra kell hogy kerüljenek, mondjuk, csak a villamosenergiaszektorban, 3800 megawatt erőműfejlesztésre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , nem beszélve a többiről, olyan óriá si összegre van szükség, ami nálunk nem áll rendelkezésre az államnál. Franciaországban viszont rendelkezésre áll (Az elnök ismét csenget.) , és sajnos ez egy nagy különbség. Ha mindezt nem tettük volna meg, akkor már ma az ellátásbiztonság bizony elég jele ntős bizonytalanságokat mutatna. ELNÖK (Harrach Péter) : Szeretném tájékoztatni képviselőtársaimat a felszólalásra jelentkezők soráról. Az írásban előre jelentkezettek száma megcsappant: az MSZP két felszólalót tartott meg, a többi visszalépett; a Fidesztől is többen visszaléptek, így tíz alá esett a felszólalni kívánók száma. Viszont vannak még kétperces jelentkezők: Révész Máriusznak adom meg a szót. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Örülök az előző hozzászólásnak... (Puch László távo zik az ülésteremből. - Koncz Ferenc: Üljél le! Hová mész?) ELNÖK (Harrach Péter) : Figyeljünk Révész Máriuszra, képviselőtársaim! (Megkocogtatja a csengőt.) Öné a szó. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Szeretném, ha elölről kezdődne az idő. ELNÖK (Harrach Péter) : Ke zdje elölről! RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) :
