Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
254 HERÉNYI KÁROLY , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr elment, mert kedvelem, van stílusa, a kormány n éhány tagjával ellentétben. Pontosan, szellemesen és jól idézte Boross Péter 1994es kijelentését a privatizációt illetően, és amit Boross Péter akkor mondott, azt a Magyar Demokrata Fórum ma is vallja. (19.00) (Az elnöki széket Harrach Pé ter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Sőt, vallotta régebben is, hiszen ha emlékeznek rá, '90ben a választási kampányunk központjában olyan jelszavak álltak, hogy szabadság és tulajdon, szabadság és felelősség, haza és haladás. Az akkori kormány így is kezdte meg a munkáját és a privatizációnak nagyon fontos szerepe volt a gazdasági rendszerváltásban. Járatlan volt az az út, amelyen az Antallkormány elindult, nem voltak minták, nem voltak példák, mégis viszonylag jó eredménnyel az akkori állami vagy on 30 százalék körüli részét sikerült privatizálni. Ahogy mondtam, ugyanúgy gondolkodunk a privatizációról, ahogy annak idején. De ahogy tapasztaltam, mind a négy parlamenti párt elismeri a privatizáció gazdasági szerepét, gazdasági fontosságát. Ezt senki nem vitatta. A tárgyra először a napirendi ponttal kapcsolatban talán Rogán Antal képviselőtársam tért, aki olyan negatív kísérő jelenségeit hozta fel a privatizációnak, ami nyilván indokolta, hogy beszéljünk erről a kérdésről, és a parlament tárgyaljon er ről a javaslatról. Három olyan peremfeltétel vagy három olyan szempont van, amelynek a teljesülését érdemes a privatizáció során megnéznünk. Először is azt, hogy a privatizációnak mi a módja, elérie azt a célt ez a gazdasági aktus, amit szerettünk volna, vagy nem éri el. Sajnos meg kell állapítani, hogy az a fajta technológiai szintnövekedés, tőkebevonás, amit szerettünk volna elérni az elmúlt 14 év során a privatizációval, nem nagyon valósult meg, hiszen az állami vagyon jelentős részét privatizáltuk, vis zonylag kevés vagyontárgy maradt vissza, és úgy tűnik, hogy az a pénz, ami a privatizációból befolyt, köddé vált, nem a gazdaság fejlesztésének forrásait szolgálta, hanem sokkal inkább a mindenkori költségvetés hiányait próbálta szükségképpen pótolni. Csak egy példát mondok, hogy a két oldal közötti jelentős nézetkülönbség hol fogható meg. Amikor '94 és '98 között valóban nagy tömegű és nagy összegű bevételeket hozó privatizációra került sor, például az energiaszektor bizonyos részeinek a privatizációjára, emlékszem, hogy jelentős vitát váltott ki a befolyt pénz felhasználásának módja. Mi, jobboldali politikusok azt szerettük volna elérni, ha nem az adósságállomány csökkentésére fordítják ezt a hatalmas pénzt, hanem a gazdaságnak adunk lendületet források bi ztosításával, új technológiák és új eszközök feltételeinek a megteremtésével. Ez egy alapvető, lényeges különbség. Aztán a másik ilyen példa, amit szeretnék felhozni - és Puch László képviselőtársam utalt rá , hogy nem szabad pénzt fordítani és ölni olyan üzemekbe, amelyek folyamatos állami finanszírozásra szorulnak. Teljesen igaza van, én ezzel teljesen egyetértek, de úgy sem szabad privatizálni, hogy az állam nem tesz mást, mint igyekszik megszabadulni tőle, és utána nem törődik azzal, hogy mi lesz az ot t dolgozókkal, mi lesz azzal a céggel, mi lesz a piaccal. Ez a szemlélet vezetett oda, hogy a privatizáló cégek vagy megjelent tőkés társaságok jelentős része tulajdonképpen nem egy üzemet, nem egy gyárat, hanem egy piacot vásárolt meg, aminek a következmé nye az lett, hogy azt az adott üzemet elsorvasztotta, ez pedig helyben munkanélküliséget és rengeteg feszültséget okozott. Itt az államnak sokkal gondosabban kellett volna eljárnia. De ott a másik kérdés, hogy például mi indokolja ennek a szemléletnek az a lapján, amiről az előbb beszéltem, a Szerencsejáték Rt. eladását. Hiszen a Szerencsejáték Rt. jelentős állami bevétel és forrás a költségvetésnek minden esztendőben. Nem hiszem, hogy ha az magánkézbe kerülne, a bevételi források vagy a bevételi lehetőségek az állam szempontjából növekednének. Olyan
