Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz), a napirendi pont előadója:
203 Most képzeljük el azt, hogy ha bemegyünk egy vendéglátóüzletbe a családdal vagy barátokkal vagy külföldi vendégekkel, és napközben megérkezik háromnégy egyenruhába öltöz ött fegyveres pénzügyőr, és elkezd vizsgálódni abban az étteremben, hát nem igazán jó szájízzel tudjuk eltölteni ott a baráti beszélgetésünket, az ebédünket vagy a vacsoránkat. Ilyen példa volt már, ami nagyon kellemetlen helyzetbe hozott vendéglátós üzlet eket, és ez óriási anyagi kárral is jár, hiszen azoknak a vendéglátóhelyeknek, ahol ilyen ellenőrzések vannak, és a vendégkörben elterjed, hogy uraim, vámkommandósok voltak a vendéglátóhelyen fegyverrel, be se lehetett menni, ki is alig lehetett jönni, gon dolom, ez nem jó reklám ezeknek a vendéglátóüzleteknek. De hogy mit is okoz ez a törvény? Ez komoly munkaigénnyel bír, hiszen hál' istennek Magyarországon egyre több az olyan vendéglátóegység, étterem, ahol a sokféle égetett szeszen kívül, a sörökön kívül 7080, akár százféle palackos bort is lehet kapni, különféle évjáratokban, termőhelyenként, fajtánként, akár termelőnként. Mire ezeket a jövedéki termékeket, amelyek különösen ha darabban vannak, felleltározzák minden nap, ez kéthárom órás munkát is igény be vesz, lehet, hogy van, ahol kevesebbet. Ennek mindnek van költségigénye, és örülök annak, hogy ma a költségvetési bizottság ülésén Molnár képviselő úr is azt mondta, hogy számoljuk ki, uraim, hogy összességében ez nem egy nyereséges dolog így az állam s zámára sem, hogy ez a közel 50 ezer vállalkozó - ő csak egy órával számolt minden nap és 2 ezer forintos órabérrel - mekkora költséget jelent magának a vendéglátásnak, szembeállítva azzal, hogy milyen jövedéki, illetve más egyéb adóbevételei lehetnek az ál lamnak. Ez tehát egy pluszköltség annak a vendéglátószektornak, amely így is túl van adóztatva. Ezek az egységek 2627féle adót és járulékot fizetnek be az államkasszába, ráadásul az utóbbi egykét évben még nehezítettük is itt a parlamenti döntéseinkkel a vendéglátók helyzetét. Csak egykét példát mondanék: a minőségbiztosítási rendszer bevezetése félmilliótól másfélmillió forintig terjedő pluszkiadást jelentett ezeknek az egységeknek, és ott is minden nap rendesen adminisztrálni kell, hogy bizonyos élelm iszeripari termékeket hogyan tárolnak. Az is pluszidő, pluszmunka. Vagy a moslékrendelet néven elhíresült rendelet, amely az ételmaradékok elszállításáról szól, az is évente soksok tízezer forint kiadást jelent a vendéglátóhelyeknek. Erre meghoztuk, ille tve azt mondhatnánk, hogy a parlamenti többség meghozta a standolás néven elhíresült jövedéki törvény módosítását, amely szintén pluszterheket ró a vendéglátóegységekre. Nem beszélve arról, hogy ha a vám- és pénzügyőrség hibát talál az adminisztrációban, a kkor akár 500 ezer forintig is büntetheti ezeket az egységeket. Mi volt ennek a törvénynek a célja? A törvény célja annak idején, amikor tárgyaltuk már több bizottsági ülésen, a borhamisítás megszüntetése és plusz állami bevételek elérése volt. Úgy gondolo m, hogy ezt a célt nem érheti el ezzel az eszközzel az Országgyűlés. Miért nem érheti el? A vendéglátóhelyeken például a borforgalmazásnak jó, ha a 20 százaléka történik, mert a többi mind boltokban, nagykerekben, szupermarketekben történik, így igazából c sak elenyésző hányada jelenik meg a vendéglátóhelyeken; mint ahogy Molnár képviselőtársam azt is kiszámolta, hogy plusz árbevételt nem jelent az államkasszának. De itt elhangzott az is, hogy egy vendéglátósnak tudni kell kiszűrni a hamis termékeket. Kérdez em én, hány vendéglátós rendelkezik, mondjuk, borász végzettséggel, hogy ki tudja szűrni, melyik a hamis bor, melyik a nem hamis bor, akkor, amikor az Országos Borminősítő Intézetnél sem merik sok esetben rámondani egy ténylegesen hamis borra azt, hogy ez hamis bor?! Akkor egy vendéglátós honnan tudná ezt megmondani, amikor színben, illatban, ízben majdhogynem megfelel az eredetinek? Ráadásul semmiféle laboratóriumi háttérrel nem rendelkeznek a vendéglátósok. De ez ugyanígy vonatkozik a szeszipari termékekr e is, mert a szeszipari tanács képviselői is azt mondták, hogy tudni kell, melyik a hamis, melyik a nem hamis. Kérdezem én, hogy ha többfajta üvegben körtepálinkát teszünk az asztalra, az egyik például csak körte ízű pálinka, mondja meg egy laikus, hogy me lyik a hamis, melyik a nem hamis.
