Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján az M5-ös autópályának a matricás rendszerbe történő bekapcsolásához, valamint továbbépítéséhez szükséges koncessziós szerződés módosítá... - ELNÖK (Harrach Péter): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
116 Köszönöm szépen, elnök úr. Hölgyeim és Uraim! Igazán nagy kedvvel hallgattam volna ezt a vitát, ha történetesen nem a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára vagyok, hanem én lehetnék Jutka néni a Bethlen Gábor utcában. (18.50) Akkor nagy derültséggel végighallgattam volna az összes felszólalást, mert ha az ember nem tudja kellő derültséggel hallgatni, akkor bizony sírni a kellene, hogy mégis miről, és milyen színvonalon folyik a vita. De próbálok elvonatkoztatni attól, hogy államtitkárként hallgattam meg ezt a vitát. Ennek ellenére szeretnék néhány észrevételre vagy felvetésre reagálni. Az egyik felvetés az volt, amivel p ersze nem nagyon tudok mit kezdeni, Fónagy úr vetette fel, hogy lopakodik a kormány a parlament előtt. Aztán többeknek annyira megtetszett ez a történet, hogy tovább szőtték - így szoktak keletkezni a népmesék meg a legendák, hogy ha megszeretünk egy gondo latot, akkor továbbadjuk, szájról szájra kerekedik a történet. Aztán amikor hazamegyünk a választókörzetbe, akkor már egész színeset tudunk előadni belőle. Aztán a dolog egy idő után érdektelen, hogy vane köze a valósághoz, vagy nincsen. Az a lényeg, hogy hihető legyen, hogy érdekes legyen, és hogy érzelmileg kellőképpen mozgósítani tudja a hallgatóságot, és akkor a politikai feladat meg van oldva. De nekünk itt most egy szakmai vitában kellene állást foglalni. Ennek nem része persze az, hogy mikor tárgyal ja az Országgyűlés a beterjesztett javaslatot, most este van, vagy reggel van - soha nem a kormány dönti el, hogy hány órakor kezdi a parlament a vitát egyegy előterjesztésről. (Zaj a Fidesz padsoraiból.) Én szívesen vettem volna, ha ma ezzel kezdi a parl ament a munkáját. Nem hiszem, hogy az én kedvemért választották ezt a sorrendet, hogy a képviselő hölgyek és urak hazamehessenek. Én úgyis itt ülök végig, tehát az én szempontomból irreleváns a dolog; szívesen kezdtem volna ezzel a munkanapot. Egyébként ho gy miért a nyári szünet előtt? Azért, tisztelt képviselő urak, mert most ért odáig a történet, hogy ténylegesen elő lehetett készíteni a szerződést arra, hogy megtárgyalhassuk és meg lehessen kötni. Ugyanis tévedésen alapul az a másik feltételezés, amit le gyen kedves, kedves Mihály, elmondani majd Jutka néninek a Bethlen Gábor utcában, hogy nem arról van szó, hogy megköttetett a koncessziós szerződés, és most utólag - a felelősségáthárítás érdekében - mind a tizenöt képviselő nyakába akarjuk nyomni a felelő sséget, akik ebben a vitában részt vesznek. Hanem az történt, hogy született egy elvi megállapodás, és az elvi megállapodás keretében olyan szerződések, amelyek kapcsán létrejött a lehetőség arra, hogy megszülessen a koncessziós szerződés módosítása. Ami s zerződések idáig megszülettek, azok arra vonatkoztak, hogy milyen tulajdonosi részt vásárolt ki az Állami Autópálya Kezelő az AKA Rt.ből, mik ennek a feltételei, hogyan legyenek szabályozva a társaságon belül a jogok s a többi, nem pedig a koncessziós sze rződés került aláírásra. Tehát ne essen tévedésbe senki, nem utólagos jóváhagyást kérünk a koncessziós szerződés módosításához. A koncessziós szerződést az Országgyűlés ezen felhatalmazása alapján fogja módosítani a kormányzat, a részt vevő felekkel közöse n. Hogy ez megtörténhessen: pont arról szól a történet, többen mondták, hogy akkor nyilván van negatív következménye annak, ha ez nem következik be. Persze hogy van, de ez is le van írva, minden feltétel le van írva. Egyébként a kérdések döntő részére, 90 százalékára már többször, több fórumon, itt az Országgyűlésben is, választ kaptak; a plenáris ülésen, amikor a vizsgálóbizottság felállításáról volt szó, vagy a gazdasági bizottság külön ülésén, amelyet ennek a kérdéskörnek szánt, elég részletesen tárgyalt uk ezeket a kérdéseket. Tehát azt gondolom, hogy az itteni kérdésfelvetések inkább csak politikai rutinból születtek meg, nem azért, mert a válaszokkal adósak lennénk. Az a felvetés, hogyan lehet a vizsgálóbizottság jelentése előtt a szerződéskötésről tárg yalni itt a parlamentben, ez megint egy felfogásbeli különbséget jelent közöttünk; nevezetesen azt, hogy én nem gondolom, hogy 365 képviselő alkalmas grémium arra, hogy megtárgyaljon egy jogi szerződést. Tehát nyilván nem arról szól az államháztartási törv ény vonatkozó rendelkezése sem, hogy az Országgyűlés jóváhagyását kell kérni, hogy a szerződés minden egyes paragrafusát, minden
