Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján az M5-ös autópályának a matricás rendszerbe történő bekapcsolásához, valamint továbbépítéséhez szükséges koncessziós szerződés módosítá... - ELNÖK (Harrach Péter): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - HERÉNYI KÁROLY (MDF): - ELNÖK (Harrach Péter): - GAÁL GYULA gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
117 bekezdését és minden kötőszavát itt most 365 szakjogász megvitatja. Mert ha 365 szakjogászt össze lehetne terelni, biztos, hogy soha nem lenne belőle szerződés, mert soha nem értenének egyet a végleges szövegben. Az Országgyűlés egy politikai testület, és a kormány egy politikai felhatalmazást kér, nyilván az Országgyűlés többségének a felhatalmazását kéri arra, hogy azokkal a ker etfeltételekkel, amiket leírtunk az országgyűlési határozati javaslatban, és amelyekben maximálva meg van adva, hogy milyen költségtételek nem lehetnek magasabbak, mint amiket leírtunk; ezekkel a feltételekkel elfogadja, vagy nem fogadja el, hogy szerződés t kössünk, tehát szerződést kössön a kormány, természetesen a legjobb jogi felkészültségének megfelelően. És nem pedig a szerződés szövegét kell az Országgyűlésben elfogadni. Ismét mondom, hogy soha nem lenne semmilyen szerződés, ha azt a parlamentben kell ene megvitatni. És most nem is tértem ki a dolognak arra a részére, hogy nyilvánvalóan politikai felhangoktól nagyon nem mentes ez a vita. Tehát aki azzal a prekoncepcióval kezdte el, hogy ez csak káros lehet az országnak, az soha nem fogja a hozzájárulásá t adni. Teljesen mindegy, hogy én milyen érveket mondok, teljesen mindegy, hogy idáig a plenáris ülésen mit mondtam, teljesen mindegy, hogy a gazdasági bizottságban idáig mit mondtam, hiszen nem az az érdekes, hogy mi a tény, hanem az az érdekes, hogy mit lehet jól előadni a nagyközönség előtt. Ilyen prekoncepció alapján pedig nyilvánvaló, hogy tényleg nem tudunk közös szövegben megegyezni. A következő kérdés, hogy mennyi az annyi. Ha most nem csinálunk mást, kedves képviselők, mint hogy összeadjuk azokat a tételeket, amik a határozati javaslatban szerepelnek, és annyiszor, ahány évre szól a szerződés, akkor sem jön ki a 700 milliárd forint, hiszen kisebb összeg jön ki. És akkor még nem említettem azt, amit itt nagyon helyesen felvetettek, hogy illene ennek nem a 26 éven keresztüli nominális összegét összeadni, hanem egy nettó jelenértékét meghatározni, és akkor lehetne mondani, hogy ez mai árakon ténylegesen mennyibe kerül az adófizetőknek. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Számoljátok ki! - Domokos László: Ezt várjuk!) Képviselő úr, hiába mondja, hogy ezt várják - teljesen mindegy, hogy mi mit mondtunk idáig. Még alkalmunk sem volt arra, hogy bármilyen részletkérdésbe bocsátkozzunk, önök már kiálltak sajtótájékoztatót tartani, hogy milyen hallatlan kárt oko ztunk (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: Át is adta az utat! Most már építkezik! - Dr. Géczi József Alajos: Az fáj a legjobban, hogy építkezik?) , és mekkora kárt érte az adófizetőket ennek a szerződésnek (Dr. Fónagy János: Január 9én kiál ltatok a sajtó elé!) a tervezetével. Tehát ne játsszuk el már azt - legalább egymást tiszteljük annyira , mintha önök kíváncsiak lettek volna a kérdéseikre adandó válaszra, mert nem voltak azok, hiszen most újra ugyanazokat a kérdéseket teszik fel. (Domok os László: És nem kaptunk választ.) Menjünk tovább! Azt mondja, hogy lényegesen kevesebbért meg lehet csinálni, mint az ön által említett összeg - mennyiből, képviselő úr? Honnan vette azt, hogy lényegesen kevesebből meg lehet csinálni? (Domokos László: Ez t kérdezzük!) Aki egy ilyen állítást mond (Lengyel Zoltán: Ha az 1,2 milliárdos Vegyépszer...) , az szegrőlvégről vagy azt mondja, hogy ostobák vagyunk, mert rossz szerződést kötöttünk, vagy azt mondja, hogy tisztességtelenek vagyunk, mert rossz szerződést kötöttünk, és közben elfeledkezik arról, hogy hozzá kellene tenni, hogy akkor mennyiből tudta volna ön megkötni, képviselő úr? Mennyiből sikerült az előző kormánynak, önöknek személy szerint megoldani ezt a problémát? (Dr. Fónagy János: 1,2 milliárdból, 2 milliárd helyett! 800 millióval kevesebbért!) Mennyire, hogy sikerült ezt a problémát megoldani? Attól, hogy közbekiabál, képviselő úr, még nem változik meg az a tény... (Dr. Fónagy János: Ön kérdezett!) De nem arra válaszolt! Nem változik meg az a tény ( Domokos László: Választ!) , hogy önök nem oldották meg ezt a kérdést, csak most azt mondják, hogy sokkal olcsóbban meg lehetett volna oldani. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek között: És megoldották? - A választ!) Ilyeneket én is tudok mondani, ké pviselő úr! (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
