Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján az M5-ös autópályának a matricás rendszerbe történő bekapcsolásához, valamint továbbépítéséhez szükséges koncessziós szerződés módosítá... - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
104 DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán kicsit folytatva is Fónagy képviselőtársam gondolatait, azt hiszem, elsősorban valóban arról kell szólni, hogy mi van e bben az országgyűlési határozati javaslatban. Nos, ha minden politikai lózungot és tíz évet lehámozva róla csak ezt vesszük figyelembe, akkor mélyen el kell gondolkoznunk. Már csak azért is, mert az elmúlt évek egyik legnagyobb és leghosszabb vitáján vagyu nk túl, és talán az egyik legnagyobb összegről szól ez a történet, amely a Magyar Országgyűlés elé kerül egy utólagos felhatalmazással, hiszen - ahogy képviselő úr is említette - ez több mint 700 milliárd forintot jelent. Ez önmagában is hatalmas összeg, h a belegondolunk, csak jó száz milliárddal több a költségvetés, az államháztartás éves kamatterhe, úgyhogy ha párhuzamot állítunk a két összeg között, akkor érezzük igazán a súlyát. De továbbmenve: az a legszembeszökőbb és legizgalmasabb ebben az országgyűl ési határozati javaslatban, hogy a koncesszornak, az AKA Rt.nek minden jogosítványa megadatik, semmilyen kockázatot nem fut sem a megvalósításban, sem a későbbi üzemeltetésben, hanem egy igen nagy profitráta mellett számára folyamatosan biztos bevételi fo rrást jelent az állam szerepvállalása. Mire gondolok elsősorban? Többek között arra, hogy ha a refinanszírozás nem sikerül a hitelek mögé az AKA Rt. részéről, akkor nemcsak a közel 40 százalékot fogja megszerezni az állam, hanem a teljes részesedést meg ke ll szereznie és ki kell fizetnie. Tehát semmilyen kockázatot - a kamatlábkockázatról már volt szó - nem fog futni az AKA Rt., mindent a magyar állam fog átvállalni. Kérdezem, hogy helyese ez a megoldás innentől kezdve. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (Harrach Péter) : Visszatérünk a normál felszólalásokhoz. Kuncze Gábor képviselő úrnak adom meg a szót. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam a vitát, amelyik arról akar szó lni, hogy ne foglalkozzunk azzal, hogy mi vezetett idáig, hanem most már tekintsünk előre, mert ott lehet támadni az intézkedést, míg ha a múltba nézünk, akkor ott fel lehet vetni mindenkinek a felelősségét. Én azt gondolom, nem lehet eltekinteni attól a t örténettől, ami ezt az egész ügyet jellemezte, kezdve azon, hogy már egy elbukott választás ismeretében kötötte meg a Borosskormány azt a bizonyos koncessziós szerződést, ami igazából a bajok gyökerét jelentette, és aminek az lett a következménye, hogy vo lt egy autópályánk, amely valóban Európa egyik legdrágább autópályájának bizonyult, és akár figyelemmel vagyunk a délalföldi térségre, akár nem, tény, hogy ez az állapot jelentős mértékben volt gátja az ottani fejlődési lehetőségeknek, és persze a mezőgaz daságból megélő emberek piacra jutásának, hiszen jelentősen okozta a költségeik növekedését. Erre a helyzetre kellett keresni a jelenlegi kormánynak megoldást. Rögtön hadd tegyem hozzá, hogy nem értek egyet Fónagy képviselő úrral, mert a megoldási lehetősé gek keresése és esetleg a megoldás megtalálása az előző kormányzatnak is feladata volt, csak nem tudott vele élni, nem tudta a problémát megoldani. Kétségtelen, hogy politikai döntés született, mert a politikának el kellett döntenie, hogy azt a problémahal mazt, amit az elmúlt tíz év okozott, milyen módon képes megoldani, és úgy döntött, hogy az összes költséggel együtt is ez az út a legolcsóbb, amelyik biztosítja a matricás rendszerbe történő nagyon rövid időn belüli bevezetést, ráadásul lehetővé teszi, hog y az autópálya továbbépüljön, és a lehetséges legrövidebb időn belül elkészüljön. Zárójelben megjegyzem, én is egyetértek azzal, hogy alakuljon parlamenti vizsgálóbizottság, vizsgálja meg a szerződéskötés körülményeit, vizsgálja meg a szerződéseket, és von ja le belőlük - ha vannak - a szükséges tanulságokat. Akkor viszont hadd tegyek még egy megjegyzést. Érdeklődéssel hallgatom azokat a felszólalásokat, amelyek arról szólnak, hogy nem volt verseny. Aztán hadd kérdezzem meg, hogy milyen verseny volt az elmúl t négyéves kormányzati ciklus alatt bármilyen közbeszerzési ügyben. Másrészt jelenleg, tisztelt képviselőtársaim, az autópályaépítések közbeszerzési eljárás keretében,
