Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 26/2002-2006. ÜB (2003. december 10-i) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP):
95 DR. SALAMON LÁSZ LÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbi felszólalásomban ismertettem a 17es ügyrendi állásfoglalás megszületésének történetét. Elmondtam, hogy egészen a mostani ciklusig senki nem értelmezte úgy a házbizottság felszóla lási időtartamokra vonatkozó ajánlását, hogy az kötelezően alkalmazandó időkeret meghatározását jelentené. Elmondtam, hogy amikor ebben a ciklusban a parlamenti demokratizmus lopakodó csonkítgatásaként mégis úgy torzítottá k el ezt a gyakorlatot, hogy azt a képviselők szólásszabadsága és beszédjoga durva korlátozására használták fel, sikerült megnyernem az ügyrendi bizottság szocialista elnökét és rajta keresztül a bizottság szocialista és szabad demokrata tagjait a képvisel ői beszédjog védelme ügyének. Erre utalt Csiha Judit elnök asszony is iménti felszólalásában. Elmondtam, hogy megtörtént a csoda, a szocialistaszabad demokrata többségű ügyrendi bizottság egyhangú szavazással jogállami döntést hozott, és megvédte a képvis elői felszólalás jogát. Nézzük, mi történt ezután! Ezután, tisztelt képviselőtársaim, váratlan, legalábbis számunkra váratlan fordulat következett be. Az Országgyűlés elnökének nem tetszett ez a nagy demokrácia, és a Ház vezetése egyszerűen nem vett tudomá st az ügyrendi bizottság állásfoglalásáról. Lám, így néz ki a demokráciaértelmezés szocialistaszabad demokrata módra! Ha az ügyrendi bizottság véletlenül nem a mi politikai céljainknak megfelelő döntést hoz, bár az kötelező lenne ránk és a parlamentre néz ve, egyszerűen nem veszünk tudomást róla, és elszabotáljuk az alkalmazását. Példátlan eljárás volt ez, tisztelt képviselőtársaim. Persze, ez a helyzet nem volt sokáig tartható. Így Csiha elnök asszony megkapta az ukázt: azonnal tessék ezt az ügyrendi állás foglalást a többségi szavazógépezettel hatályon kívül helyezni! A bizottság újabb ülésén már minden működött, mint a karikacsapás. Senkit nem zavart az a kormánypárti képviselők közül, hogy a két szakértői vélemény egymásnak homlokegyenest ellentmondott, h anem miután Csiha elnök asszony és Avarkeszi képviselő úr a régmúlt időkre emlékeztetve jegyzőkönyvbe mondták önkritikájukat, és hamut szórtak a fejükre, megszavazták a 17es állásfoglalást hatályon kívül helyező, önök előtt fekvő szégyenteljes állásfoglal ást. A szakmaiságot, a jogállami demokratikus szempontokat ismét legyőzte a hatalmi politika. Tisztelt Képviselőtársaim! Nincsenek illúzióink. Tudjuk, hogy az ügyben a szocialisták és a szabad demokraták döntése már megszületett. Azért szólalunk fel, azért küzdünk a parlamenti demokrácia további korlátozása ellen, mert ez alkotmányos és erkölcsi kötelességünk, akkor is, ha fellépésünknek még egy ideig nem lesz eredménye. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (H arrach Péter) : Megadom a szót Avarkeszi Dezső képviselő úrnak, MSZPfrakció. DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Ismét tapasztalhattuk, hogy Salamon képviselő úr milyen súlyosan akadályozva van parl amenti beszédjogának kiteljesedésében. Ami pedig az önkritikát illeti, úgy gondolom, hogy ügyrendi kérdésekben, házszabályi kérdésekben, ha valakinek önkritikát kellene gyakorolnia négyéves tevékenysége alapján, az Salamon László lenne. (Taps az MSZP sorai ban.) Sajnos, az ügyrendi bizottságnak vannak olyan általános érvényű állásfoglalásai, amelyek ellentétesek magának a Házszabálynak a rendelkezéseivel. (19.20) Ebben a ciklusban is volt egy ilyen, ezt próbáltuk meg jóvátenni a decemberi határozatunkkal. A z előző ciklusban sajnos sokkal több ilyen ügyrendi állásfoglalás volt, ezek egy része nemcsak a Házszabállyal volt ellentétes, hanem a magyar nyelvvel és a józan ésszel is. Emlékezzünk vissza: a “hetente” “háromhetenté”t jelent, a “bármely kérdés” azt je lenti, hogy “nem bármely kérdés”. Úgy gondolom, sort kell majd kerítenünk arra, hogy ezeket az állásfoglalásokat is átnézzük.
