Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 26/2002-2006. ÜB (2003. december 10-i) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HENDE CSABA (MDF):
96 Miről van szó a konkrét esetben? Természetesen nem a parlamenti beszédjog korlátozásáról. Április 30án valóban hoztunk egy hibás állásfoglalást, ami ellentétes volt a Házszabály rendelkezéseivel, és valóban így van, mi támogattuk ezt az állásfoglalást, valóban hiba volt. Abból a hibás feltételezésből indultunk ki, hogy maga a Házszabály csak kétféle időkeretet ismer. Az egyik fajta időkeret az, amikor maga a Házszabály határoz meg időkereteket, például az interpellációknál vagy a napirend előtti hozzászólásoknál. A másik ilyen időkeret, amelyikről mindnyájan tudunk, a tanácskozások időkerete, amit a Házszabály 53. §a határoz meg: az Országgyűlés bármely kérdésben eldöntheti, hogy magát a napirendet időkeretben tárgyalja. Idáig mindenki eljutott. Salamon képviselő úr sajnos nem volt hajlandó elolvasni a Házszabály azon rendelkezéseit is, amelyek a harmadik féle időkeretről szólnak. A Házszabály 23. § b) pontja szerint a házbizottság javaslatot készít az ülések napirendjére, időtartamára és a felszólalási időkeretekre - tehát nem ajánlást készít. Salamon képviselő úr szándékosan az ajánlás kifejezést használja, annak ellenére, hogy jól tudja, hogy nem ajánlásról, hanem javaslatról van szó; már csak azért is jól tudja, mert többször elmondtuk neki bizottsági ülésen. Ezekről a javaslatokról a Házszabály 47. § (6) bekezdése szerint az Országgyűlés vita nélkül határoz. Salamon képviselő úr á lláspontja szerint, ha az Országgyűlés határoz egy kérdésben, az nem kötelező a képviselőkre. Ezt én a magam részéről nem tudom elfogadni, hiszen ha az ő logikája érvényesülne, akkor nemcsak az időkeret nem lenne kötelező, hanem maga a napirend sem, amiről egyébként együtt szavaztunk. Nagyon kérem Salamon képviselő urat, hogy ne próbálja úgy beállítani ezt a kérdést, mint a parlamenti demokrácia súlyos sérelmét. Itt egyszerűen arról van szó, hogy a Házszabályt megpróbáljuk december óta megfelelően alkalmazn i. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Az MDF képviselőcsoportjának álláspontját Hende Csaba képviselő úr mondja el. Öné a szó. DR. HENDE CSABA (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Orszá ggyűlés! Az ügyrendi bizottság általános érvényű állásfoglalására akkor van szükség, ha valamely kérdés nem derül ki egyértelműen, feketén fehéren, napnál világosabban magából a Házszabályból. Ebben az esetben szükséges az, hogy az értelmezés gyakran nehéz munkáját az ügyrendi bizottság - amely nem paritásos bizottság, de azért alapvetően a szakmaiság által uralt, jól összeszokott, hogy úgy mondjam, sok éve jogi és ügyrendi kérdésekkel foglalkozó emberekből álló bizottság - elvégezze. Már abból a tényből, h ogy a 17es állásfoglalás megszületett, következik, hogy szükség volt erre az állásfoglalásra. Ez az állásfoglalás rögzíti minden későbbi vita elkerülése végett azt a gyakorlatot, amelyet a Ház töretlenül folytatott 1990től. Elegendő, ha a házelnök mai na pirendi ajánlását megnézzük. Emberemlékezet óta ez az ajánlás úgy szól - most az egyes törvényjavaslatokhoz fűzött kis lábjegyzetekről beszélek , hogy a vezérszónokok felszólalása ne haladja meg a 15 percet, a miniszteri expozé ne haladja meg a 20 percet, és a további hozzászólók felszólalása ne haladja meg az 5 percet. Most mondtam egy tipikus példát. Tehát jól figyeljünk, nem az van beleírva a napirendi ajánlásba, amiről szavaz a Ház, és ezáltal kötelező erejűvé válik, hogy a vezérszónokok felszólalása n em haladhatja meg a 15 percet, vagy hogy a további hozzászólók felszólalása nem haladhatja meg az 5 percet, hanem azt mondja, hogy ne haladja meg, vagyis kívánság, óhajtás, ajánlás fogalmazódik meg ezekben a parlamenti dokumentumokban. Tehát ez a töretlen gyakorlat egyértelműen bizonyítja, hogy semmiféle kötelező érvényű, szómegvonáshoz vezethető, azaz szankcionálható érvényük és hatályuk nincs ezeknek az ajánlásoknak. Nos, ez szerepel a 17es állásfoglalásban is. Ami az ügy politikai összefüggéseit illeti: régi aranyszabály az, hogy ha valaki valamit meg akar változtatni, azt annak nagyon alaposan meg kell indokolnia, mert ha valamit nem muszáj
