Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Az Országgyűlés döntése a Fidesz képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről, az ügyrendi bizottság 26/2002-2006. ÜB (2003. december 10-i) általános érvényű állásfoglalásával kapcsolatban - DR. LÁZÁR JÁNOS jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
93 A tárgyalás és a határozathozatal előtt felkérem a jegyzőt, ismertesse a bizottság állásfoglalását. DR. LÁZÁR JÁNOS jegyző : Tisztelt Országgyűlés! A bizottság állásfoglalása a következő: A házbizottságnak a Házszabály 23. §ának b) pontja és a 47. §ának (4) bekezdése szerinti felszólalási időkeretekre vonatkozó javaslata kötelező erejűvé válik, ha arról az Országgyűlés a Házszabály 47. § (6) bekezdésében foglaltak szerint hat ároz. ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Először megadom a szót Salamon Lászlónak, a döntést indítványozó Fideszképviselőcsoport előadójának, 5 perces időkeretben. DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! T isztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalandó házszabályértelmezési kérdés kapcsán olyan parlamenti történésekkel kell szembenéznie a tisztelt Háznak, melyre a rendszerváltozás óta még nem volt példa. E házszabályi vitát kísérő események elkeserítő leletét képezik a kormánykoalíció idézőjelbe tett demokráciafelfogásának, a parlament működésének mélypontra vitelének, egyben világosan illeszkednek a parlament demokratizmusát kiüresítő, sorvasztó kúra folyamatába. Kérem képviselőtársaimat, jól figyeljenek. Min djárt hallhatják, miként veszi semmibe a Ház vezetése az ügyrendi bizottság egyhangúlag meghozott és az Országgyűlésre kötelező állásfoglalását, ha az nem találkozik a Ház elnökének a tetszésével, és hallhatják, miként gyakoroltak bűnbánó önkritikát azok a szocialista bizottsági tagok, akik korábban szakmai meggyőződésüknek engedve meg merték szavazni a képviselői beszédjog szabad érvényesülését biztosító 17/20022006. számú ügyrendi állásfoglalást. Tisztelt Országgyűlés! A képviselői jogok közül az egyik l egfontosabb jog a szabad felszólalás joga, amit másképpen képviselői beszédjognak nevezünk. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) Ennek korrekt biztosítása nélkül nem lehet tisztességes parlamenti vitáról, tárgyalásról beszélni, enélkül a parlament nem tudja rendeltetését megfelelően betölteni. Az obstrukcióval szembeni védelem jegyében a házszabályok ismerik ugyan a felszólalási jog korlátozásának lehetőségét, e korlátozások módját és formáit azonban részletesen szabályozzák. Ilyen a mi Házszabályunk i s, amely a felszólalások időbeli korlátozását két esetkörben teszi lehetővé. Egyrészről egyes nevesített felszólalási formáknál megszabja a felszólalások időtartamát, mint teszi azt a napirend előtti vagy az ügyrendi felszólalásokat illetően. Másrészt inté zményesíti az úgynevezett időkeretes tárgyalást, amelynek kapcsán a teljes vitaidőt és az egyes frakciókra jutó időkeretet határozza meg, melyekkel a képviselőcsoportok szabadon gazdálkodhatnak. Ezeket az időkorlátozási lehetőségeket az Országgyűlés a kéth armados többséggel elfogadott Házszabályban normatív módon állapította meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen házszabály sem, amely igényt tart a jogállami jelzőre, így a magyar Házszabály sem teszi lehetővé, hogy a mindenkori többség egyszerű többségi d öntéssel kényekedve szerint általános érvénnyel korlátozhassa a képviselői felszólalásokat. Az a gyakorlat, amit az Országgyűlés már az első szabad választások utáni ciklusban kialakított, nevezetesen, hogy a házbizottság ajánlást tett a képviselőknek fel szólalásaik időtartamára, sem jelentett és a kétharmados házszabályi rendelkezésekkel szemben nem is jelenthetett ebben változást. Ezek az ajánlások csupán a vita tervezhetőségét szolgáló ajánlások voltak, ekként is fogadta el azokat ülésről ülésre az Orsz ággyűlés, és egészen eddig a ciklusig senkinek nem jutott eszébe, hogy ezeket mint a képviselői beszédjogot korlátozó ajánlásokat fogja fel, és arra használja fel, hogy a képviselők torkára forrassza a szót. (19.10) A kormánykoalíció pártjainak és a Medgye ssykormánynak a demokratikus intézményrendszert és működését kikezdő politikája tükrében ma már tudhatjuk, hogy nem véletlenül történt, hogy ezek
