Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. február 16 (122. szám) - Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény tizenharmadik, a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általá... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
87 Az Országgyűlés az előterjesztést részletes vitára bocsátotta 316 igen, 4 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett. A részletes vitára a jövő heti ülésünkön kerül sor. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4én kelt egyezmény tizenharmadik, a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Orsz ággyűlés! Soron következik az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4én kelt egyezmény tizenharmadik, a halálbüntetés minden körülmények között történő eltörlésére vonatkozó jegyzőkönyvének kihirdetéséről szóló t örvényjavaslat általános vitája és a határozathozatal. Az előterjesztést T/7308. számon kapták kézhez. Megadom a szót Hankó Faragó Miklós államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napi rendi pont előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az élethez való jogot mint elidegeníthetetlen és alapvető emberi értéket az egyetemes nyilatkozatok és jogilag kötelező erejű nemzetközi dokumentumok egyaránt biztosítják. Magyarország vonatkozásában 1992. november 5én lépett hatályba az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4én kelt egyezmény, amely megalkotása idején még tartalmazta a halálbüntetés alkalmazásának kivételes lehetőségét abban az esetben, ha a büntetést bírói ítélet szabta ki, és törvény a bűncselekmény elkövetését ezzel a büntetéssel szankcionálta. A nemzetközi jog és azon belül is az európai jog a halálbüntetés eltörlésének irányába fejlődött tovább. Ezen általános fejlődési f olyamatnak volt fontos állomása az egyezmény 1983ban elfogadott 6. kiegészítő jegyzőkönyve, az első kötelező erejű nemzetközi dokumentum, amely békeidőben már megtiltotta a halálbüntetést, de háború vagy háború közvetlen veszélye esetén bizonyos feltétele kkel még megengedte annak alkalmazását. Magyarország annak idején az egyezménnyel együtt csatlakozott a 6. kiegészítő jegyzőkönyvhöz. A folyamat következő állomásaként az Európa Tanács miniszteri bizottságának 2002. május 2án Vilniusban tartott ülésén alá írásra megnyitották az egyezmény 13. kiegészítő jegyzőkönyvét, melyet a Magyar Köztársaság képviselője is aláírt, és amely a halálbüntetés alkalmazását minden helyzetben, béke és háború esetén egyaránt megtiltja. Ez a dokumentum összhangban van az Európa T anács azon célkitűzésével, hogy Európa legyen halálbüntetésmentes övezet, és az Európai Unió Alapvető Jogok Chartájával is, amely a 2. cikkében kimondja, hogy mindenkinek joga van az élethez, és senkit sem lehet halálbüntetésre ítélni vagy kivégezni. A je gyzőkönyvet mostanáig 21 tagállam ratifikálta. Magyarországon a 23/1990. számú alkotmánybírósági határozat alkotmányellenesnek minősítette a büntető törvénykönyvnek a halálbüntetés kiszabásával kapcsolatos rendelkezéseit, így jogrendszerünkben a halálbünte tés mint büntetőjogi szankció kiszabása és végrehajtása sem béke, sem háború idején nem lehetséges, ezért a jegyzőkönyv Országgyűlés általi megerősítésének belső jogi akadálya természetesen nem volt.
