Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - Jelentés az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról, valamint az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról szóló jelentés elfogadásáról és a szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Mandur László): - RÓZSA ENDRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
780 a több mint egy évtizede felhalmozódó gondok kimondását fontosnak tartja; amely nem tesz különbséget fenntartók és fenntartók között; amely nem tesz különbséget a szerkezetek tekintetében; amely nem korlátoz, hanem támogat; és nem u tolsósorban, amely engedi az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok megalakulását. Itt az ideje, hogy kimondjuk: a vizsgálóbizottság ellenzéki és kormánypárti része korrekt, szakmai munkát végzett; többségében nem a pártpolitikai célok érvényesültek; a tényfeltárás mindkét oldalról megtörtént. A minisztériumok, különös tekintettel az Oktatási Minisztériumra, egyértelműen segítette a vizsgálóbizottság munkáját. A szakértők a vizsgálóbizottság előtt megjelentek, segítették a sokoldalú információszerzést és az információk beépítését a jelentésbe. A szakszervezetek, a szülői szervezetek másmás nézőpontból tárták elénk a valóságot. Tisztelt Parlament! Már a parlamenti vizsgálóbizottság megalakulása előtt vita folyt arról, hogy mikortól kezdődjön a vizsgála t, 1993tól vagy 198990től. Mára bizonyára mindenki belátta azt, hogy helyes volt a vizsgálatot 198990től elkezdeni. Egyrészt azért, mert a centralizált képzési rendszerünket ekkor váltotta fel a decentralizált képzés, ekkor jöttek létre az önkormányza ti, az alapítványi, az egyházi iskolák. Nemcsak a fenntartók tekintetében következett be változás, hanem az átalakulás a szerkezetekre is kiterjedt. A négy évfolyamos gimnáziumok mellett megjelent a hat évfolyamos gimnázium, megjelent a nyolc évfolyamos, é s tizenkét évfolyamos iskolák is alakultak. A szakképzés átalakult, 16 éves kor utánra tolódott át a szakmai képzés. Megjelentek a szakiskolák. Egyre többen szereztek felnőttként a különböző képzésekben újabb és újabb képesítést. A tanfolyami képzések bein dultak nemcsak az iskolákban, hanem az iskolákon kívül is. Az új szerkezetek, az új képzési formák az életképességüket bizonyították, létjogosultságuk mindannyiunk számára bizonyítást nyert. Bizottságunk részletesen vizsgálta a demográfiai folyamatok hatás át az iskolák számának alakulására vonatkozóan. Gyakran szólnak arról, hogy demográfiai hullám van - sajnos hullám nincsen. A hullám természetéből következik az, hogy emelkedik, illetve csökken. A tanulólétszám és a gyermekáldások száma kapcsán sajnos arró l tudunk beszámolni, hogy ez egyre jobban csökken. Hozzá kell tenni, hogy ezek a vizsgálatok korrekt adatokon, olyan statisztikai információkon alapulnak, amelyek mindenképpen igazolást nyertek. 1976ban 185 405 gyermek született, 2003ban pedig mindössze 94 650 gyermek, tehát ez alatt az időintervallum alatt, 19762003ig, majdnem a felére csökkent a gyermekáldások száma. 1998ban csökkent 100 ezer alá a születések száma, ekkor 97 301 gyermek született. Igaz, hogy 2000ben közel 3 ezer gyermekkel született több, mint az azt megelőző évben, de a trend ezáltal sem fordult meg. A demográfiai folyamatok és az oktatási intézmények száma elválaszthatatlanok egymástól. A vizsgálatunk, mint ahogy ezt már korábban is lefektettük, 198990től történt. Nyomon követhet jük a különböző iskolákat, a különböző képzési szerkezeteket és szinteket. Először nézzük meg az óvodákat! 1990ben 4718 feladatellátási hely volt, 20022003ban 4641, tehát mindössze 77 óvodával kevesebb. Ez azt jelenti, hogy évente átlagosan 5,9 százalék kal kevesebb az óvodák száma. Tehát ez is bizonyítja azt, amit már az előttem szóló képviselőtársaim is megjelenítettek, hogy sajnos folyamatos csökkenési folyamatról van szó. Nézzük, hogyan alakult az óvodások létszáma! 1990ben 391 950 fő volt, 20022003ban 331 707 fő, tehát 60 ezerrel kevesebb az óvodások száma. Az ellenzéki képviselőtársak által összeállított jelentések is ugyanezt mutatják, bár picit más időponttól kezdték: 1988ban 390 ezer óvodás volt ezen jelentés alapján, 2002ben pedig 330 ezer, amit azt jelenti, hogy 60 ezerrel kevesebb. Tehát ezek a nagyságrendek mindkét jelentésben egyértelműen megegyeznek. Az óvodák száma 2002ben itt is 4641 volt. Az óvodapedagógusok létszáma is csökkent, 19902003ig 2331 fővel. Tehát az óvodások számának a csökkenését követte az ellátási helyek számának a csökkenése, az óvodai csoportok számának csökkenése, majd az óvodapedagógusoké. Ugyanakkor kijelenthetjük azt, hogy az elmúlt években is hasonló tendenciák voltak.
