Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - Jelentés az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról, valamint az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló bizottság munkájáról szóló jelentés elfogadásáról és a szükséges kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési határozati... - ELNÖK (Mandur László): - TATAI-TÓTH ANDRÁS, az oktatási és tudományos bizottság előadója, a napirendi pont előadója:
772 végeredménye az lett, hogy bár a határozat i javaslat jelentős részével a bizottságunk ellenzéki képviselői is egyetértettek, nem szavazták meg az előterjesztést a bizottság ülésén. És akkor magáról az indítványról; nem kívánom megismételni azokat a tényeket, amelyeket az előttem szóló képviselőtár sak elmondtak. (17.40) Amit a bizottságunk a sokrétű és összetett helyzetből kiemelni igyekezett, az a következő. Láttuk, hogy a demográfiai problémák, a településméret, az iskolák anyagi ellátása, és még lehet sorolni, hogy mi minden befolyásolja egy isko la működését, és valamennyi körülmény figyelembevételére szükség lenne az oktatáspolitikai döntések meghozatalakor. Mi mindezekből egy alapelvet kiemeltünk, nevezetesen a gyermekek, a fiatalok alkotmányos alapjogaiból indultunk ki, azokból az alapjogokból, amelyek minden fiatalt az alkotmányunk értelmében az oktatással, neveléssel, művelődéssel kapcsolatban megilletnek. Tehát az a javaslatunk, hogy minden oktatáspolitikai döntésnél a kiindulópont, a viszonyítási pont ez az alapelv legyen, hiszen egyébként a z eltérő körülmények mérlegelése nagyon sok esetben országos szinten téves döntéseket is eredményezhetne. A következő kérdés az, hogyan lehetséges ezekből az alapjogokból kiindulva oktatáspolitikai döntéseket hozni. A kérdésre a határozati javaslat harmadi k pontjában igyekeztünk választ adni. A harmadik pontban három típusú feladat található a kormányzat számára. Néhány olyan, amely azonnali lépést, azonnali intézkedés kíván, néhány egykét éven belül végrehajtandó feladat, és természetesen utalok itt a ben yújtott határozati javaslat III. fejezetének 4. pontjára, ahol az előterjesztés, az országgyűlési határozati javaslat azt kéri a kormánytól, hogy dolgozza ki a hosszú távú költségvetési finanszírozási rendszert, amely fenntartótól függetlenül garantálja a gyermekek esélyegyenlőségét, valamint a lelkiismereti szabadság mint alkotmányos alapjog érvényesülését az iskolaválasztás tekintetében. A költségvetési szempontok mellett e koncepció vonatkozzon vagy térjen ki az iskolák teljesítményére is, és vegye ezt i s figyelembe a finanszírozási elvek meghatározásánál. Ahhoz, hogy a kormányzat ilyen döntést, ilyen előterjesztést tudjon majd néhány éven belül a parlament elé terjeszteni, tudnunk kell, hogy mi történik ma az iskolákban. Tudnunk kell, hogy milyen színvon alú oktatásban, nevelésben részesülnek a gyerekeink. A megfogalmazott alapelv következő következménye: el kell szakadnunk attól, hogy azt vizsgáljuk, hogy a 80 gyereket foglalkoztató általános iskola a jó iskola, vagy a 200 főt, vagy a 400 főt foglalkoztat ó. Sajnos köztisztviselők is utaznak, az országban előadásokat tartanak, és becsléseket bocsátanak szárnyra az ideális iskolaméretről, és kistelepülések polgármestereinek a tiltakozását váltják ki, mint ahogy ez történt KomáromEsztergom megyében is. Az a javaslatunk, hogy nem az iskola létszáma - és ezt a jelentés, a vizsgálóbizottság anyaga és tapasztalatai is visszaigazolják - dönti el, hogy egy iskolában milyen színvonalú oktatásnevelés folyik. Vannak a látókörünkben kis létszámmal működő, nagyon magas színvonalon működő iskolák, és sajnos tudunk olyan mamutiskolákról, 10001500 gyereket foglalkoztató általános és középiskolákról, ahol a gyerekek 3040 százaléka a minimális ismeret és nevelési eredmény nélkül hagyja el a rendszert. Tehát az állam kötele zettsége - nagyon leegyszerűsítve a közoktatásban az állami feladatot - kettős. Egyrészt biztosítani kell a feltételeket a közoktatás működéséhez, nyilván közvetlenül a központi költségvetés és az önkormányzatok útján és az egyéb iskolafenntartók útján, má srészt viszont az államnak alapvető felelőssége van a gyermekjogok érvényesülésének a garantálásában. Tehát itt visszatérek az alapelvhez, amit mondtam: az államnak garantálnia kell, hogy minden egyes magyar gyermek az iskolarendszerben megkapja a megfelel ő színvonalú oktatást. Hogyha ez kisiskolában adódik, ott folyik jó munka, azt a kisiskolát békén kell hagyni, annak a működési feltételeit biztosítani kell, és ha az előbb említett mamutiskolában nem mennek rendben a dolgok, akkor az államnak ott is intéz kedési kötelezettsége van.
