Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - PICHLER IMRE (MDF):
762 kiterjedően. Az új összeférhetetlenségi szabályok jelentős mértékben csökkentik annak a lehetőségét, hogy olyan személyek vegyenek részt az iskolai tankönyvrendelés összeállí tásában, akiknek anyagi érdeke fűződik hozzá. Szeretnék egy példát mondani. Ismerőseim gyermekei két részletben szokták kidobni az előző évi füzeteiket és tankönyveiket. Nyár elején azokat, amelyeket látni sem akarnak többé, ősszel pedig újabb adagot, a sz inte érintetlen munkafüzeteket, alig használt könyveket, példatárat. Egész évben bosszant ez a pazarlás. Például akkor, amikor a családi pótlék egyévi emelésének összege háromnegyed nyelvkönyv árát teszi ki. Az iskolai nyelvtanulás eredménye nem látszik ig azolni, hogy nekünk a nyugati nyelvcsaládok részére kidolgozott, színes fényképektől és rajzocskáktól hemzsegő méregdrága nyelvkönyveket és gyakorlófüzeteket kellene átvennünk. Szerényebb, ugyanakkor a nyelvi sajátosságainkhoz jobban igazodó könyvekre lenn e szükség. Előfordult, hogy a tanár bejelentette, az alig két évvel idősebb felsőosztályostól örökölt könyv - ugyanaz az iskola, sőt ugyanaz a tanár is - nem jó, mert időközben felcserélték és kijavították néhány fejezetét. A járványként terjedő munkafüzet ekkel kapcsolatban pedig egy tankönyvkiadó marketingese jelentette ki a pedagógus előtt, hogy azért van ezekre szükség, mert a mai tanárok már nem fárasztják magukat feladatok kiválasztásával. Ezt természetesen nem írom alá. (16.50) Az sem világos előttem, hogy ha változott is például a matematikai tananyag mennyisége az elmúlt harminc évben, hogyan lehet, hogy ma hat, azaz hat példatárból készülnek az érettségire, miközben mi abból a hosszú évekig egyeduralkodó példatárból is tudtunk százszázalékos felvéte lit írni? Sokszor ígérték már a tartós, örökölhető tankönyveket, amelyek a szülők pénztárcáját kímélnék, a gyerekeket a könyvek megbecsülésére tanítanák, és papírt is meg lehetne takarítani. A tankönyvkiadási üzletben érdekelt kiadók és szerzők érvei eddig sehogyan sem győztek meg a jelenlegi gyakorlat helyességéről. Fogunke valaha is hatékonyabban gazdálkodni a tanításra fordított összegekkel? A Magyar Szülők Országos Egyesülete állást foglalt a részlegesen ingyenes tankönyvellátásról. Megállapította, hog y a részlegesen ingyenes tankönyvellátás jelenlegi formája indokolatlanul megosztja a szülői társadalmat. Semmi sem indokolja, hogy a szociálisan nem rászoruló többgyermekes családok, a gyermeküket egyedül nevelő és a jómódban élő, fogyatékos gyereket neve lő szülők alanyi jogon ingyenesen jussanak hozzá a tankönyvhöz. A rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő családok nagyobb része, illetve a valóban rászoruló egy- és kétgyermekes családok kieshetnek ebből a körből. A rászorulók körének jelenlegi k iválasztása nem volt sem oktatáspolitikailag, sem szociálpolitikailag átgondolt, mivel a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban nem részesülő, de nehéz anyagi helyzetben lévő, egy és két gyermeket nevelő családokat kizárta a támogatásból. Nekik a tankönyve ket teljes áron kellett megvásárolni, ami feleslegesen szembeállította a családokat. Az iskolának gazdasági érdeke lesz, hogy a keretösszegből gazdálkodjon, mert az esetleges túllépést a saját költségvetéséből kell kigazdálkodnia. Ez közvetve szabályozza a tankönyvpiaci árakat, ugyanakkor a keretösszegen belül lehetőség van a tankönyvjegyzéken kívüli könyvek beszerzésére is. Az iskolai tankönyvellátás lebonyolítása egyértelműen az iskolában zajlik, így elkerülhető minden üzleti manőver, árdrágítás, tankönyv visszatartás, sorban állás például a szünidőben. A kiadók, reméljük, törekedni fognak rá, és olyan beszerzési árakat szeretnének képezni, amelyek megfelelnek a keretösszegből adódó iskolai és szülői elvárásoknak. A szociális rászorultság megállapítása - az étkezési támogatáshoz hasonlóan - az önkormányzatok szociális irodáihoz kerül, így tulajdonképpen levesszük az iskola válláról ezt a kényes szociális feladatot. Sajnos az önkormányzatok nem minden esetben tudják ezt a felelős döntést szakszerűen elvégezni . A zűrzavaros tankönyvellátás és tankönyvterjesztés áttekinthetőbbé válik ezáltal minden szereplő számára. Megszűnik a tankönyvek felesleges megvásároltatása, a
