Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
745 kezdeményezéseket; az iskolák tanszemélyzete, a szülők testülete és az önkormányzat illetékes szerve együttesen mérlegeljék a tankönyv kiválasztását. Továbbá: a miniszter ösztönözze a könyvkiadók piaci versenyét, a takaré kosabb vételár és a tartósabb minőség érdekében. Továbbá: a miniszter jutalmazzon eljárásokat a tankönyvek ismételt, éveken át történő használata céljából, amikor azt a tanulónak is érdeke gondosan megőrizni és magasabb értékben visszaváltani az iskolaév v égén. Tisztelt Ház! Hasonló szellemben vannak más pontjaim is, amelyeket javasolok, és ehhez szeretnék néhány kiegészítő mondatot szólni. Arról van szó, én úgy gondolom, hogy a tankönyv, amit előállítanak azok, akik tudják, hogyan kell, tehát megírják, a k iadó publikálja, és eljut a piaci mechanizmus vagy valamilyen elosztási rendszer révén az iskolához és a tanulóhoz, ebben a folyamatban a monopolista rendszer felé haladás nemkívánatos. Honnan gyanítom én, hogy monopolista rendszerű lépések vannak? Olvasom a törvényjavaslatban azt, hogy a miniszter jelöli ki, hogy ki lehet tankönyvkiadó, meg hogy ki írhat tankönyvet. Hölgyeim és uraim, szerte az országban is, tisztelt Országgyűlés, itt, ebben a díszes teremben, hát ki az a miniszter, aki kijelöli, hogy ki l ehet tankönyvkiadó? Honnan tudja azt, hogy ki a legjobb tankönyvkiadó? Én azt gondolom, hogy jobb az, ha jó néhány tankönyvkiadó versenyez, és bebizonyítja, hogy ő a legjobb tankönyvkiadó. A verseny lehetővé teszi emberek százának és ezrének megnézni, felü lvizsgálni és megítélni, hogy mi történik; ezek az ezrek és tízezrek jobb döntést hoznak, mint az a miniszter, aki, legyen bármilyen bölcs ember, és bármelyik párthoz tartozzon, de egy személy döntése mégiscsak inkább monopolista jellegű, mint amikor többe n vesznek részt e folyamatban. Hasonlóképpen a tankönyv megírása: tisztelt Országgyűlés, tisztelt kollégák a tanítási iparágban - ha most hirtelen ezt a kalapot teszem magamra , én is írtam tankönyveket, nem azért, mert a miniszter bátorított vagy nem bát orított. Hanem azért, mert azt hittem, hogy azokat a diákokat, akiket én tanítok, abból a tankönyvből lehet a legjobban tanítani, amit én írok. Vagy elfogadta ezt a tankönyvkiadó vagy az iskolatestület, vagy valaki, aki döntési helyzetben volt, de én azt m egírtam. Miért akadályozunk meg más tanítókat, tanárokat abban, hogy ezt tegyék? (15.30) Inkább bátorítanám. Azután nincs abban semmi hiba, ha az a tankönyvvázlat, amit megírtam, örök életre a fiókban marad, nem lesz kiadva, mert nem állja meg azt a versen yt, azt a minőségi, ár- vagy más versenyt, amelynek itt szerepe van. Tisztelt Országgyűlés! A miniszternek, amit a feladatai között javasolok: bátorítsa ezt a folyamatot, ösztönözze a hasonló folyamatot, és jutalmazzon ilyen eljárásokat. Tetszik látni, nem foglalkozom itt költségvetési előirányzatokkal, bár magam az Országgyűlés költségvetési bizottságának a tagja vagyok, és ott igen takarékos vagyok, legalább annyira, mint bárki más. Azonban kérem, lássuk meg, tisztelt Ház, hogy a jó tankönyv és annak a ta karékos hasznosítása, az újrahasznosítása közérdek, az adófizető érdeke, a diák érdeke, a szülő érdeke is. Még hadd tegyem hozzá: én ismerek egy országot, az Amerikai Egyesült Államokat, ahol rutin a tankönyvek újrahasználása, mindig ezt csinálják. Egy tan könyv hatnyolc éven át szolgálja a gyermekeket, és nem esik le az aranygyűrű a jómódú emberek ujjáról vagy a fejükről a korona azért, mert újból használják a tankönyvet. Ez egy természetes, okos dolog, mindenki jobban jár vele. Az, hogy a miniszterelnök ú r mindenkinek új tankönyvet ígért a választások során, nyilván félreértette, amit éppen akkor mondani akart, hogy nem mindenkinek minden évben új tankönyvet, úgy gondolom, akkor valami más lehetett a fejében, ezt most nem elemzem. Arra szeretném felhívni a figyelmünket, hogy életünknek ebben a szférájában a takarékosság igenis lehetséges és kívánatos, és attól nem tanul kevesebbet a diák belőle. Sőt, hadd tegyem még hozzá: annak a terméknek - legyen az bármi, beleértve a tankönyvet , amit ingyen kap valaki , kevesebb az értéke, azt hamarabb eldobja, és nem őrzi olyan féltő szeretettel, mintha az valamibe belekerült volna.
